A leendő párotok munkájával hogy álltok?

Én ha lehetnék valami csak úgy akkor magánnyomozó, szélhámos (ilyen szektavezér, ahol tejelnek a hívők) vagy író lennék.

Vagy vezetnék egy jó kis krematóriumot.

Leendő valakim? Legyen csak magánnyomozó, szélhámos vagy író. Esetleg napraforgónemesítő, festő.

Vagy vezesse velem a krematóriumot.

Nálam abszolút nem befolyásol. Jobban érdekel, hogy miért választotta és mennyire szereti, a többi mellékes. Ugyanis van, akinek egy munkakör élvezet és kihívás, más kiég benne. Van, akit megvisel például emberekkel foglalkozni, másokat feltölt, és nagyon eltérő, kiből mit hoz ki a szakmája, de az is, hogy mennyire tud/akar benne előrelépni. Nyilván vannak olyan pozíciók, amik kihalásos alapúak, és vannak olyanok, ahol viszonylag könnyen lehet(ne) haladni, ha az illető akar(na). Érdemes inkább azt vizsgálni, hogy valaki a lehetőségeihez mérten mennyit tesz meg és mindezt mennyire teszi "szívből". Én legalábbis úgy gondolom, hogy a szaktudás egy dolog, a motiváció megint egy másik és az igazság valahol a kettő metszeténél van. Lehet egy pozícióban úgy is valaki, hogy ahhoz és csak ahhoz ért, de lehet egy polihisztor, aki épp azt csinálja, mellette meg ezer mással foglalkozik. Illetve van olyan, akinek papírja ugyan nincs a további tapasztalatokról, de a tanulmányain kívül is képezte magát, utánajárt a dolgoknak, szívta magába mindenhonnan az infót és vadászta az olyan helyzeteket, amik hozzátesznek az ismereteihez, és van az, aki megtanulta, amit eléraktak, azt is lehet, hogy nem integrálta, csak bemagolta és pont. Nagyon nem mindegy. Nálam inkább ez számít, de ez biztos csak szakmai ártalom, hogy így nézem az embert és nem a végzettsége/aktuális helye/keresete alapján.

Az én szakmámmal (még nem dolgozom benne teljesen, csak tanulom) nagyon előítéletesek az emberek, van egy szűk réteg, aki felnéz ránk, van egy kicsit tágabb, aki épphogy lenéz minket és ostobaságnak tartja az egész szakmát, a többség viszont kerül vagy fél tőlünk. Egyszerűen elképesztően távolságtartóak képesek lenni, vagy elkezdenek úgymond "tesztelgetni", ha megmondom, hogy mivel fogok foglalkozni, emiatt inkább csak körülírom valami olyannal, amiből nem jön le a konkrét dolog. Nekem pl. az nem hiányzik, hogy valaki össze-vissza hazudozzon, hogy "mikor jövök rá", vagy hogy direkt kötekedjen, hogy tesztelje a türelmem. Sajnos mindkettő előfordult már és eléggé méltatlannak tartom úgy, hogy mindez egy randin zajlik, ahol én is csak egy ember vagyok, aki a másikra ugyanazokkal a "laikus" szemekkel tekint, mint bárki... De hát, én választottam, szeressük minden jójával-rosszával együtt.:)

Nekem teljesen mindegy mit dolgozik, amíg nem ég ki benne, jut idő a családjára is, és normális bért kap.

26N

Hogy a lényeget ragadjam meg:"Az is előnyben van, aki nem dolgozik... élvezi az életet."

(Lehet, nem pontosan idézlek, telón nem tudok túl könnyen szövegrészt másolni.)

Aki nem dolgozik és az életet élvezi, arra vagy ne pályázz, mert már eltartja más. Vagy egy sugar mommy esetleg. Mást nem tudok elképzelni. :)

De nálam is van egy-két szakma, ami ha nem is zárja ki száz százalékosan az ismerkedést, de kicsit lehangolná a lelkesedésemet. Pl. tűzoltó, katona, rendőr (utóbbi az általad megfogalmazott mellett a veszélyességi faktor miatt is), kamionos (nem vagyok jó távházasságban), politikus, taxisofőr (utóbbiak felé masszív előítéleteim vannak, sajnos).