Miért vannak ilyen klissék, hogy a csajozáshoz jó beszédstílus, humor, megjelenés stb. kell? Nem az a fontos, hogy önmagát adja?

És melyik "önmagadat" add, mikor minden élethelyzetben más-más szerepeket játszunk? A főnököddel nem úgy viselkedsz mint a szüleiddel, a haverjaiddal vagy a kedveseddel, akkor ott sem önmagadat adod?

A "légy önmagad" burkolt negatív üzenete, hogy úgy vagyunk tökéletesek, ahogy vagyunk (miközben a személyiségünk nagy részét környezeti hatások alakították ki, nagyjából teljesen tudattalanul, tehát nem is a mi érdemünk, kik vagyunk), ezért véletlenül se kelljen erőfeszítéseket tennünk és a legjobb önmagunkká válnunk.

Klisének írjuk, röviddel.

Igazából itt félreértés van. Az ember szórakoztató társat keres maga mellé, mert ugye ki akarna egy életen át unatkozni. Hogy innentől kezdve kinek mi a szórakoztató, az az egyén dolga. A legtöbb ember humoros valahogyan, más kérdés, hogy az a másiknak tetszik, untatja, riasztja, fárasztja stb. Lehet, az én humoromtól elaludnál, pedig kimondottan szórakoztató embernek tartanak engem. Szóval zsáknak a foltját kell megtalálnia, nincs egy egyetemes szellemességi skála, amin be lehet az embereket pontozni.