Lányok! Előny nálatok, ha valaki orvostanhallgató?

Milyen orvos amugy?

Es nalam abszolut elony es nem a penz miatt

Kedves kérdező ne haragudj, hogy ezt írom, de amit kaptok pént nem sok, de bőven megfelelő. Én ápolónőként 90 környékén kapok havonta kézbe, úgy, hogy én pucolom a szart, én szúrom meg helyetted, én nyugtatom meg, az összes lelki terhét én veszem magamra és nonstop kiteszem magam a világ összes fertőzésének.

Félre ne érts, tisztelem azokat, akik megműtik a beteget és megmentik, de előtte utána én vagyok vele, sokaknak csak egy tárgy, akin felállítják a diagnózist, megoperálják, felírják mi kell neki, majd a vizitnél jön ránéz beszél vele pár szót, megmondja neki azt amit már én is láttam rajta (csak persze nekem nincs jogom szólni neki, hogy pl sárga, csináljunk már egy hepa tesztet).

És ha ennyire zavar miért nem mentem orvosnak? ELőször is nem az zavar amit az orvosok csinálnak. Én is orvos akartam lenni, csak a szüleim meg a saját anyagi körülményeim nem engedték meg, hogy felvegyenek az orvosi, még jó tanulmányi átlaggal sem. Így maradt a diplomás ápoló, mert ez az életem. És amióta ebbe belekóstoltam eszem ágába nem lenne orvosnak lenni. Míg ők napi 2x ha látják a beteget, tisztelet annak aki nem csak a napi munkatárgyát látja benne, de sajnos a többség igen, aztán én egész nap gürizek vele, majd azért is bemocskolják a nevem, mert megmertem csinálni 3 adag vérnyomás csökkentő egyszeri bevétele után egy gyomormosást orvos jelenléte nélkül. Aki hozzátenném 20 percre rá, hogy benyomtam a vész csengőt meg is jelent, addig már maximum reanimálni lehetett volna szerencsétlent.

Szóval, amíg lelkiismeretes vagy/leszel érdekel mi van a betegeddel és nem csak egy használati tárgy, addig rendben van, hogy nem elég az a fizu amit kaptok.