Csajok! Randiznátok olyan pasival, aki fél a nem kistestű kutyáktól, a pitbulltól pedig egyenesen retteg?

Néhány éve halt meg a család foxterriere, aki a légynek sem ártott volna (természetesen azért ugatott), de a simogatáson kívül ő sem érdekelt különösképpen. Manapság pedig már teljesen elszoktam a kutyáktól és el nem tudnám képzelni, hogy egy ultra szelíd, igényes (golden retrivier, beagle) vagy kistestű (bulldog vagy más hasonló aranyos) kutya legyen a közelemben. A pitbulltól és más hasonló harci vagy nagyobb testű kutyától (német-juhász, rottweiler, kaukázusi stb.) pedig egyenesen kiver a hideg verejték, amikor akárcsak képen meglátom. Az meg számomra egyenesen döbbenet, amikor szép, dögös csajokat látok fb-n a pitbulljaikkal meg más harci kutyájukkal lefotózva. Elképesztő! 50-60 kilós nőként ennyire nem félnek, ha valamikor majd előtör az ösztön a kutyából? Ha egy térdmagasságnál nagyobb (45-50 cm) kutyát látok és éppen gyalog megyek (pl. boltba), akkor képes vagyok azonnal visszafordulni és nagy kerülővel akár a környék másik végéről hazamenni. Ez a félelem gondolom a testalkatomból és az abból eredő önbizalomhiányomból/félelmemből eredhet, amit a kutya megérezhet, de legfőképpen megláthat. Tudjátok, olyanok mint ti csajok. :D Kémia/kisugárzás/szelektálás első pillantásra stb. Csak ők legalább nem tépnek darabokra, hanem szimplán levegőnek néznek. De tényleg nagyon kevés olyan kutya van, amit el tudok viselni. Az ugatásukat is gyűlölöm, bár a kicsiké nagyon cukik. :*

Szóval csajoktól/nőktől az lenne a kérdésem, hogy randiznátok-e hozzám hasonló pasival ezen információk tudatában?