Érdemes komoly kapcsolatban gondolkodni egy nagyon szép de naivabb/butus lánnyal?

"De komolyan, miért az ilyen lányok kellenek még az értelmesebb, normálisabb srácoknak is?"

a férfiak nagyobbik részének nem ilyen nő kell... legalábbis nem akkor, mikor már nem a farkunkkal gondolkozunk

"De komolyan, miért az ilyen lányok kellenek még az értelmesebb, normálisabb srácoknak is?"

Hosszabb távon már nem az kell nekik

Kérdező, mi nagyon hasonlóak vagyunk...

Én is olyan barátnőt akartam/akarok, mint Te, és nekem volt egy ilyen barátnőm, amilyet leírtál.

A leányzó hibátlan volt külsőleg, és fiatalabb nálam másfél évvel. ő 17 én 18 voltam, de már egyetem elején voltam.

Az elején nagyon tetszett, és valahogy iszonyat jófejnek tartottam, mert a legváratlanabb pillanatokban be tudott nyögni egy-egy olyan poént, hogy szakadtunk a röhögéstől. De nem voltam sose biztos abban, hogy ezt ő vajon direkt csinálja-e. Mindenesetre a naivitását és kislányos viselkedését azzal hessegettem el a szemem elől, hogy "de hát, aki tényleg buta és naiv, annak nem lehet jó a humora, mert a humorhoz intelligencia és kreativitás kell!"...

Ezzel próbáltam nyugtatni magamat, hogy csak jobban meg kell ismernem.

Volt, amikor nagyon jól el tudtunk beszélgetni, és olyankor nagyon tetszett is... de ez a kapcsolatunk 20%-a volt csak, és az nekem kevés. Facebookon egyáltalán nem tudtunk beszélgetni, és főleg azért, mert ott nem volt testi kontakt köztünk.

Nem érinthettük meg egymást.

Élőben, ha nincs téma 1-2 percig, akkor nem gáz, mert megöleljük egymást, az ülembe ül, csók stb. Elmegy az idő, ahogy kézen fogva sétálunk vagy bármi.

De valahogy nagyon kezdett zavarni, hogy facebookon nem tudunk beszélni valójában. És éreztem, hogy azért, mert szellemileg nem vagyunk egy szinten. Egy hónap után a barátaimnak arra panaszkodtam, hogy egyáltalán nem tudunk beszélgetni és mondjanak megoldást. Azt mondták szakítsak... nem szakítottam. Két hónap után ugyanúgy arra panaszkodtam a barátaimnak, hogy nem tudunk beszélgetni, és mondjanak megoldást. Azt mondták szakítsak. Nem szakítottam.

Viszont volt egy hét, amikor egyáltalán nem tudtunk találkozni a leányzóval. Ilyen-olyan okok miatt, nem értünk rá. Egy hétig nem beszéltünk, mert se telefonon, se fb-n nem tudtunk beszélni semmiről. Csak a testiérintés tartotta össze a kapcsolatunkat, és én ezt nem voltam képes elviselni.

Egy barátom meg azt mondta, hogy hülye vagyok... Enyém az álomnő: 17 éves, szexmániás, (nem feküdtünk le amúgy, mert ÉN mondtam neki nemet), nem akar beszélgetni se, nem panaszkodik, gyönyörű szép... mit akarhat ennél többet egy srác?

Hát én mivel nem szerettem, ezért úgy éreztem, hogy kihasználom. Így mikor egy hétig nem beszéltünk, akkor sokat gondolkodtam és szakítottam vele, amikor találkoztunk. Ő volt az egyetlen barátnőm, akivel ÉN szakítottam. Nagyon nehéz volt, de hosszútávon jó döntés. Még párhónapig együtt lehettünk volna... akár a szüzességét is elvehettem volna, de tudtam, hogy sose lesz a feleségem, és semmi értelme megbántanom és kihasználnom. (mert hát, aki nem lesz a feleségem, azt minek bántsam meg, és használjam ki :'D :D érted... :D)

DE az biztos, hogy ebből a kapcsolatomból is sokat tanultam, szóval nem volt hiába való ez sem :)

Remélem segítettem a sztorimmal. Sok sikert.

15# De paraszt vagy.

Végre van valaki, aki korrekt erre leszólják.

#14 nem lett volna kihasználás, neki is nagyon jó szexuális élményeket és tapasztalatokat adhattál volna. legtöbben nem házasodnak össze a 17-18 éves kori kedvesükkel, ez így megy.

N23