Kidobtam. Mármint, nem jártunk, de nem randiztam vele tovább. Ez mennyire gyakori eset? Több lenn.

Szegény csávót kidobtam. Megismertem netes társkeresőn. Leveleztünk. Megdobogtatta a szívem. Nagyon hosszú leveleket váltottunk. A találkozónk előtt jobban átnéztem a képeit a társkeresőn, és találtam egy arcközelit, amitől szabályosan megijedtem, nem jött be. Találkoztunk.

Vegyes érzéseim voltak. Jobb volt, mint amilyentől tartottam, és élveztem a randit, romantikus is volt, de nem éreztem azt hogy na ő lenne az, nem jött be eléggé valahogy mégsem. Kés élén táncolt a dolog.

Aztán leveleztünk tovább. És elfeledtem hamar az aggályaimat, amik a randi során kialakultak, hogy kissé talán túl barátiasak az érzéseim felé.

Aztán sor került a harmadik találkozóra, de úgy, hogy már a harmadik is előre egyeztetve volt. Nos, az első randin a jótékony éjjeli homály fedte őt végig, mert sétáltunk a várban, de ezen a második randin az erős fényben pillantottam meg a metrómegálló peronján. És abban a pillanatban megpecsételődött az egész bimbózó kapcsolat sorsa. Lenyomtam vele a randit, de nem élveztem. Sőt. Mikor meg akart csókolni a Dunaparton, erővel kellett eltolnom és megmondani, nem fogunk csókolózni. Ráadásul ez a csókolózási szándéka tovább rontott a dolgon. Kvázi megijedtem tőle, onnantól kezdve alig vártam hogy a biztonságos otthonomban legyek, és soha többé ne kelljen látnom. Ezen kívül ez a csókolózhatnékja még egy érzést szült bennem: undort. Onnantól kezdve kifejezetten undorodtam tőle. Szegény... Pedig odáig voltam érte, nappal róla ábrándoztam.

Úgy voltam vele, isten mentsen a harmadik talitól, gyorsa levélben kidobtam, valami indokkal hogy nem állok kész kapcsolatra... Hazakísért, mire hazaért, ez a levél várta őt... Szegény.

Utána mérges lett, de pár nap múlva megbékélt.

Nekem sem volt könnyebb. A második randin mondta hogy már ebszélt rólam a barátainak meg az anyjának, én meg arra gondoltam, kár volt, mert randi után repülsz...

Szegény. Pedig olyan aranyos. És szorgalmas, okos, dolgos. De az első randin is voltak fura dolgai, pl. közelről bámult engem, mikor a panorámát kellett volna nézni. Meg akkor is, mikor a zebránál álltunk, és a lámpát kellett volna nézni.

Kíváncsi vagyok, hány férfi járhat így, aki aranyos, de egyszerűen nem jön be eléggé a nőknek. Nem tehetek róla, én megpróbáltam. Sok nő ennyit sem adott volna a dolognak, emennyit én.