Lányok nektek mennyire lenne szimpatikus egy olyan pasi, aki társkeresésben maximalista a külsőt, belsőt illetően, de emiatt nem is voltak párkapcsolatai?

Attól függ. Ez lehet érték is, mivel nem élvhajhász, nem áll össze bárkivel csak a szex miatt. De ugyanakkor ha pl nekiáll szőrözni azért, mert karácsonykor felkúszik 10 deka, akkor szóba sem állnék vele.

Amúgy én úgy gondolom, hogy senki sem tökéletes (kivéve én, hehe:D), szóval elég nagy hülyeség maximalistának lenni már egy kapcsolat elején. Az oké, hogy az embernek vannak alap elvárásai, és értékrendjei, és ahhoz jó is ragaszkodni. De az én páromnak is van olyan testrésze, amit más talán rejtegetne, de én abba is full szerelmes vagyok, hisz az is Ő. Az összes hibájával, dilijével, amik egyedivé, emberivé teszik. És ha majd az évek elkoptatják a szépségét, akkor is szeretni fogom, ugyanúgy. Egy kapcsolatban a felek egymáshoz csiszolódnak, szóval a belső se egy olyan valami, ami ne változna, finomodna idővel.

Ezért is szokták mondani, hogy anno megtaláltuk a "csiszolatlan gyémántot"...

Tudod, hogy hányszor ébredtem úgy, hogy rondának, és pocséknak éreztem mindent, magamat is? Olyankor biztos nem felelnék meg egy maximalista elvárásnak sem. És elmondhatatlanul hálás vagyok érte, hogy olyankor is szeretnek, és nem kell mindig tökéletesnek, vidámnak, kedvesnek, szexinek lennem, hanem néha lusta, ronda, genyó Garfield is lehetek. :)

Az élet a harmóniája nem a végletekben rejlik, hanem a középútban. :)

Én ilyennel soha a büdös életben nem lennék,

bár szerintem ő sem nézne rám.

Nem akarnék örökös megfelelési kényszerben élni.

21/L