Ha elmentek a párotokkal ide-oda, az anyagiakat hogyan szoktátok rendezni?

Az elejen nem nagyon akartam engedni h fizessen. De o egy.lovag. Lassan hazasok vagyunk ugyhogy mar minden kozos.

De az elejen zavart h o fizetett. Amugy is akkor nagyon szegeny voltam es kulon fajt.

De pont emiatt latta h nem a penzere megyek.

Ismerős. Az én páromnak is több pénze van, és akárhogy próbálkoztam, erősködtem, sosem hagyott fizetni, az én részemet sem.

Pár hónap után összeköltöztünk, és minden közös lett.

Így fogadott el, és marhára nem érdekel a pénz egyikünket sem.

Megosztjuk a költségeket, ha nem is fele-fele arányban. Pl. moziban egyikünk a jegyeket veszi, akkor a kaját a másik, állatkertnél dettó. Koncertekre is járunk, az ugye drágább program, akkor a jegyet, utazást Pestre mindenki magának állja, a kaját ilyenkor pl. én fizetem, de a koncert alatt ő hoz inni, férfiként neki könnyebb dolga van a pultnál.

Személy szerint én rettentő rosszul érezném magam ha mindent a barátom fizetne.

Közösen. Van, amikor mindent én, van, amikor ő, van, amikor felesben. Mikor hogy esik, kinél van épp pénz. Mi is járunk koncertre, mint a korábbi válaszoló, olyankor az egyiket ő fizeti mindennel együtt, a másikat én. Így mindkettőnknek megvan az az érzés, hogy meghívhatta a másikat, és a másik is meghívta, pedig anyagilag kb ott tartunk, mintha magunknak fizettük volna, mégis maga a gesztus más :)

Nem nagyon szoktunk ebből nagy ügyet csinálni, amit megspórolunk, úgyis lakásalapba megy.

Nos én kiköltöztem hozzá és még intézzük a papirokat, igy nem vállalhatok munkát (nincs"személyim" it t az orszégban), addig ö fizet mindent.

Ez nekem kellemetlen volt, de leültünk és felnőtt emberek modjára megbeszéltünk mindent.

Viszont én fözök, tisztán tartom a lakást, segitek neki az ország nyelvét tanulni (ö csak angolul tud) stvb. És elsö honapban csak azzal, hogy nem kell minden nap a melóhelyen kajálnia átszámolva majdnem 200e forintot sporoltunk meg.