Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mással is "megesett" már, hogy régen abszolút 0 volt a nőknél majd utána gyökeresen megváltozott? (kva hosszú)
Másnak is ismerős az érzés amikor úgy érzi, hogy nincs esélye egy lánynál, sőt úgy érzi, hogy az egész élete egy nagy sz@r? Persze ezt nem gondoltam komolyan ezt a kérdést ugyanis olyan ember nincs aki ne érezte volna már ezt ennek a nagy klubnak mind tagjai vagyunk :)
Viszont ez a kérdés most kivételes nem panaszkodós lesz (bizony néha ilyen is kikerül erre a szemétdombra)!
Igazság szerint a közelmúltban eszméltem erre rá és nagyon megdöbbentem. Már máskor is észrevettem, hogy az életben a változások észrevétlenül történnek meg az emberrel ahogy az idő lassan múlik és ha nem figyel eléggé talán észre sem veszi és nem tud örülni a pillanatoknak amiket ezáltal kap. Most miről beszélek?
Elmondom mi történt velem. Én kb 15 éves korom óta számítom ezt az időt mert akkor kezdtem el "próbálkozni" lányoknál több kevesebb (nagyon nagyon kevés) sikerrel és én is teljesen boldogtalan meg szomorú voltam általában. Sokszor megkaptam viszont azt főleg nálam idősebb lányoktól, hogy "sajnálom nagyon cuki vagy meg aranyos de majd keress meg 5 év múlva jó?Ígérd meg, hogy megkeresel jó?" meg "nyugi belőled még egyszer nagyon jó pasi lesz" stb. Ilyen úgysem lesz sosem gondoltam ilyenkor mindig meg ezek szimpla lekoptatós szövegek voltak el nem tudom képzelni, hogy akkor bármelyikük is komolyan gondolta volna amit mondtak. Én akkor ezt teljesen kizártnak tartottam és egy olyan soha be nem teljesülő álomkép része volt amire ugyan sokat gondoltam de nem hittem el, hogy én majd egyszer sikeres leszek a lányoknál. Vagy hogy egyszer majd jól fogok kinézni és nem úgy mint egy óvodás.
Aztán persze teltek múltak az évek, jó sz@rok és húzósak sok sok f@zsággal és néha szép dolgokkal is. Én rengeteget változtam minden téren, szépen lassan majd jött az első lány, az első barátnő, aztán a második és dejó még ennek is tetszek meg ő is szóba állt velem és szépen lassan észrevettem, hogy vannak lányok akinél van esélyem. Aztán azt hogy a lányok nagyrészének bejövök és így tovább egészen addig amíg néha azt veszem észre, hogy vannak akik olvadnak utánam és olyan lányokkal ismerkedek akik modellkednek és elképesztően szépek, vagy okosak és különlegesek tehát nagyon jó nőkkel.
Nem "esett le" ez nekem egészen addig míg nemrég összefutottam egy régi ismerőssel mikor lejöttem vidékre találkozni pár volt haverommal. Ő egy olyan lány volt aki régen lekoccolt de rendes volt velem, sokat beszélgettünk és egyből megismertem és ő is engem azthiszem. Én tök örültem neki teljesen feldobódtam aztán elhívtam beszélgetni meg sétálgatni és akkor jöttem rá. Ő alám került (hehe). Úgy értem az önbizalmi hierarchiába. Alig mert rám nézni, elpirult, lesütötte a szemét teljesen kivolt. Én csak beszéltem beszéltem neki fel sem tűnt és eszembe sem jutott hogy régen alig mertem megszólalni előtte. Aztán csak feloldódott és miután kb 1,5 órát beszélgettünk és elköszöntem tőle tett egy két értelmű megjegyzést illetve ajánlatot hogy így mondjam. Nekem tök fura volt nem is értettem én csak barátilag közeledtem (meg a régi mércém szerint 10/10-es volt mostmár max 10/7 lenne).
Ebben a pár napban amit ott töltöttem sok régi osztálytársammal és ismerőssel futottam össze és egyértelműen megállapítottam, hogy ha akarnám bepótolhatnám amit régen kihagytam hiány nélkül, mindegyik benne lett volna velem szerintem akármibe. Persze nekem barátnőm van szóval ilyesmiről szó sem lehet.
Én pedig csak néztem magam elé, hogy aki gyakorlatilag biztosan elérhetetlennek tűnt az most mennyire másképp áll hozzám, fordult a kocka hogy így mondjam.Ez atom fura. Örülök neki végülis, hogy így van mert ez azt jelenti, hogy sikerült változnom. Nincsen konkrét célom a kérdéssel, de annó erre az oldalra is sokat írtam ki, hogy miért nem sikerül ez miért nem sikerül az miért nincs barátnőm és valahogy úgy éreztem ezzel így lezárhatom ezt a dolgot is szóval értitek. Jár ennyi :D Meg aki mondjuk most kesereg vagy rossz passzba van az láthatja, hogy hát igenis van remény mindig. Mert én aztán tényleg egy forintot nem tettem volna rá, hogy egyszer xy ajánlatot fog tenni nekem amit én majd visszapasszolok. Szóval ez van
Van egy tézis, miszerint az ember életében 5 évente változás lesz, ami mindenképpen létrejön, csak az a kérdés, hogy ezt a változást mi irányítjuk a magunk kedve szerint vagy pedig a körülmények húznak magukkal.
Nekem is volt sok olyan nő meg barát, akik anno azt mondták, hogy jaj de cuki meg rendes, aranyos vagyok és hogyhogy nincs barátnőm, meg hogyhogy nem jön össze és biztosan velem van akkor a baj és át kellene gondolni meg ilyenek.
Idővel rájöttem, hogy nekem nincs semmi ilyen jellegű problémám, csupán csak annyi, hogy nem értek a nőkhöz és nem ismerem fel a jeleket, illetve az adott jelekre nem tudok reagálni úgy, hogy a párkapcsolat összejöjjön. De ez fejleszthető és persze kellett hozzá pár év, de sikerült megtanulnom, hogy egy randin hogy kell viselkedni, hogy kell a nőkre odafigyelni stb.
Jó, most sem vagyok egy nőcsábász, de azóta folyamatosan van kapcsolatom, szóval ez hozzáállás kérdése. Na, meg az nagyon fontos, hogy találd meg magadnak azt a csatornát, amivel ezt a tudást fejleszteni tudod.
Egyébként régen a lányok lúzernek néztek és persze egy ilyennel ki akar járni, nemhogy szexelni, de mikor összeszedtem magam és jó állásom volt, kialakult bennem egy cél, sikeres lettem, öntörvényűbb, mint régen, most már visszaszólok, ha valamivel nem értek egyet, azóta meg jönnek és felnéznek rám, pedig csak annyi történt, hogy idővel kitaláltam mit akarok, tehát nem érzem magam jobnak másnál, csak nem hagyom magam.
Örülök a kis irásodnak , örülök hogy neked bejött, tök jó itt végre pozitív dolgokat olvasni!
Mások is követhetnék a példádat.
"Add vissza azt a fél percet, amit veszítettem az olvasással"
Jó gyorsan olvasol akkor :D Szerintem is jó volt olvasni végre valami pozitívumot is :)
Velem csak annyi, hogy mindig cseszegettek, hogy csúnya vagyok (lány), általánosban, aztán gimiben is hellyel-közzel, ott azért nem így kimondva, főleg az utolsó években normalizálódott a helyzet azért már. Aztán ahogy vége lett, az eltelt években annyit változtam, hogy magam sem hiszem el. Mármint így külsőre. Nyilván nem lehetnék modell, mert nem vagyok olyan alkat, csak átlagos, de még halál idegenek is meg szoktak dicsérni, akár szemtől-szembe, akár a barátomnak mondják, hogy szép vagyok. De általános iskolában én voltam a tehén, gimi első éveiben meg akinek a pattanásos arca miatt az, akihez közel se akartak menni... nehéz feldolgozni, önbizalomhiányom szerintem mindig is lesz. Amúgy a régi emberek meg se ismernek az utcán, mentek már el mellettem (láttam az arcán, hogy úgymond nem érzékelt, hogy ismer, nem azért, mert nem akart észrevenni...)
De jól esnek a lelkemnek a dolgok, pedig sok idő nem telt el, mert 24 vagyok. Az utóbbi kb 3-4 évben kezdődött, a legutolsó 1-2ben pedig még sokkal hatványozottabban. :D De nem használom ki őket és a lehetőségeket, mert örökre megutáltam az embereket. A barátomnak és a pár igazi barátnőmben bízok, de ennyi.
Nekem is hasonlo a storym csak lányban. Altalánso iskolában csunya béka voltam, 20-on évesen alig birtam levakarni a pasikat. ;)
30 evesen mar lenyugodtam es nem foglalkozom ezzel a kerdessel, biztos komoly kapcsolatom van es csak mosolygok a kezdeti esetlenkedeseimen amiket tinikent eltem at. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!