Tényleg érzéketlen vagyok?

Külföldön élek. Szinte minden lehetőséget megragadok, hogy saját hazámból valóakkal haverkodhassak, barátkozhassak, bandazhassak. A minap is így történt, találkoztam egy fiúval, nincs bennem előítélet senki iránt, ám nem tetszett a fiú, nem éreztem iránta a lángot, viszont úgy ért hozzám, úgy kedveskedett, hogy felizgatott. Addig a pillanatig tetszett is a dolog, amíg nem várt viszonzást. Nem mondtam el neki, hogy nem tetszik mint férfi és jóformán undorodom tőle, bár ez egy elég erős kifejezés. Érzéketlennek nevezett, szívtelennek, hogy kapni akarok, de adni nem. Egyszerűen nem bírtam rávenni magam. Volt már így valaki? Elég gáz dolog, nem? Rém sz a r ul érzem magam :D Természetesen nem feküdtem le vele, de ígyis cikinek érzem.

Más férfiakkal szemben nem tanúsítok effajta viselkedést, inkább én vagyok az aki letámadja a másik felet, nincs fadarab üzemmód.

Lehet, hogy csak annyira vágyom már egy férfira, hogy elvesztettem az eszem?