Nagyon megtetszett egy zsenifiú, hogy jöhetnénk össze?

Van egy fiú, akivel egy közös szabadon választható "c" tárgyunk van az egyetemen(heti 1 alakalom). Egész más szakra jár, én még alapképzésen vagyok, ő mesterképzésen. Eleinte csak arra lettem figyelmes, hogy órákon firkálgat, rajzolgat, nem is jegyzetelt ,mégis aztán mindenre emlékezett, ami az órán elhangzott. Eleinte kicsit melankolikus művészléleknek látszott, mintha valami bánata lenne vagy csak simán zárkózott, de ahogy teltek a hetek, egyre nyitottabb lett és tök jól összehaverkodott többekkel is. Egyik órán melléültem és végigbeszélgettük az egészet. Nagyon sok érdekeset tudtam meg róla, mintha ilyen életművész lenne,nem olyan céljai vannak mint egy átlagembernek, őt a pénz egyáltalán nem érdekli olyat akar csinálni, amit szeret, inkább utazgatni, világot látni , természetet járni szokott, közben zongorázik, sportol,sok mindennel elfoglalja magát, korrepetálást is vállal reál tárgyakból. Gondoltam arra is hogy megkérem, h engem korrepetáljon, de nekem jól mennek ezek a tárgyak, így valószínűleg átlátna a szitán. Nagyon gyorsan jár az agya, elképesztő memóriája van, a humora is jó, meg a logikája. Nem könnyű kiigazodni rajta, de van benne valami különleges, mint aki nem ezen a világon él és a szemében jóságot látok és őszinteséget. Nincs eltelve magától, van önkritikája is. A korosztályomban csupa ösztönlényt látok, ő náluk sokkal érettebb, mer beszélni az érzéseiről, tudja, hogy mit miért csinál.