Túl sokat vártam már "A" nőre és most itt a lehetőség. Kell nekem! Mit tehetnék még?

Közhely time: ad önmagadat!

Ok meghódítás, kedveskedés, púder hintés a pattanásokra... ez a kezdet, amikor jobbnak menedzseljük az imidzsünket, mint ami valóban. De én speciel 2 dolgot szerettem nagyon a páromban, annak ellenére, hogy elsőre be sem jött mint férfi:

1. nagyon jól elbeszélgettünk és megértettük egymást.

2. úgy indult a kapcsolatunk, hogy nem voltunk egymásnak feszülve, mivel nem akartunk egymástól semmit. Így nyugodtan lehettem önmagam és ő is. Nem volt romantika, randi, kiöltözés. Rengeteg beszélgetés, közös délután, marhulás, filmnézés... stb. Nálunk egyenlőség volt az elejétől. Nem akartuk megszerezni a másikat, csak élvezni a másik társaságát. Aztán amikor egymásba szerettünk akkor kezdtük felcsavarni a hőfokot, azzal, hogy feszegettük a határokat.

Szóval mint nő a tanácsom:

1. Legyetek egyenlő felek!

2. Ad önmagad és figyeld meg ő mennyire tud önmaga lenni, felszabadulni melletted.

3. Feszegesd finoman a határokat. Ha arra jól reagál akkor lehet mindig egy kicsivel keményebben nyomulni.

Egyszerűen csak menj oda hozzá és ennyi. Valahogy úgy érzem, hogy TE, férfi létedre, túl komplikálod az egészet - NE TEDD!

31/F

Nem szabad túlzásba sem esni a rajongással,mert azzal olyan benyomást keltesz,mintha nem lennél elég magabiztos,mintha egyedül,függetlenül nem állnád meg a helyedet a világban és görcsösen akarnál valakit.Ezért van az,hogy sokszor a nők abba zúgnak bele,aki szinte sz*rik a fejükre...mert nekünk is kell az,hogy kicsit küzdhessünk valakiért.

Egyszerűen légy önmagad,ne erőltess semmit,legyél vele figyelmes,őszinte,tisztelettudó.A többi jön majd magától.

Én is amondó vagyok, hogy add önmagad, és semmiképpen ne taktikázz.

Egy korábbi válaszadóhoz hasonlóan én is nagyon gördülékenynek éreztem a kapcsolatom kezdeti alakulását attól, hogy egyikünk sem görcsölt rá, egyszerűen csak hagytuk spontán alakulni a dolgokat.

Halkan jegyzem meg, még nem is ismerheted annyira az illetőt, hogy el tudd dönteni, tényleg ő az igazi... lehet, hogy szimpatikus, meg vonz és hasonlók, de az, hogy két ember mennyire illik össze, csak hosszú távon derül ki... Ha az elején valaki túlzottan lelkesedne értem, azzal csak elriasztana, mert nem érezném, hogy a lelkesedés tényleg nekem szól (hiszen csak egy nagyon pici részletet láthatott még belőlem).