"Nem is akarsz tőlem semmit, mégis hagytad, hogy én fizessek a kávézóban! " - ezt a szemrehányást kaptam nemrég egy olyan randi után, amiből végül komolyabb nem lett. Szerintetek?

Kérdező > "Igen, ez egy megbocsáthatatlan bűn, úgy tűnik. :D Persze ő sört ivott, meg emellett üdítőt, meg mit tudom én, szóval az ő számlája kb. ötszöröse volt minimum az enyémnek, de mégis, ez a 220,- Ft óriási bűn ezek szerint. :)"

Hát igen, itt megint volt egy választási helyzet:

1.) Legalább utólag összeszedni annyi tartást, hogy elgondolkozz a dolgon, és szembenézz azzal, hogy bár a pasi nem jól reagálta le, hogy nem voltál egyenes és korrekt vele szemben, de ez nem azt a tényt, hogy nem voltál egyenes és korrekt vele, nem volt benned annyi tartás és tisztesség, hogy egyenesen megmond neki az igazat.

2.) vagy folytatni tovább a hárítást, csak hogy az előző opcióval ne kelljen szembenézni.

És akkor ennek mentén

- először teljesen alaptalanul állítsuk be úgy a pasit, mint aki biztos csak a szexre hajtott, és akkor ezzel el lehet maszatolni a felelősséget arról, hogy a minimális tisztességhez nem volt elég kurázsid.

- amikor ez nem jött össze, akkor próbáljuk meg játszani a hülyét (jaa, hogy ő akart tőlem valamit? Hát én nem is tudtam... )

- majd végül amikor ez se megy már, akkor megint úgy tenni, mintha a pasi kibukása a 200 forintról szólt volna, nem pedig arról, hogy nyuszi voltál korrekten meg ondani neki a valót.

- és akkor ezen a ponton tereljük át a dolgot, hogy a saját magunk viselkedésével való szembenézés helyett inkább tereljük a dolgot abba az irányba, hogy szórakozzunk azon, hogy hogyan lehetne cserébe még egyet jól belerúgni az amúgy is nyilvánvalóan padlón lévő pasiba, elvégre hogy mert beszólni.

Szóval ez a két választási lehetőség volt, és te a nőies megoldást választottad.

A szó manapság érvényes értelmében.

A pasi úgy hívta el,hogy igyanak meg egy italt beszélgessenek. Szánhatta ezt akárminek,de a kérdező így írt a találkozóról: A beszélgetés alatt végig feszengtem, rosszul éreztem magamat, mert a férfi (jóval 40 feletti, nem huszonéves) a volt feleségét szidta egész idő alatt, és azt magyarázta, mennyire szenved a magánytól.

Magyarán egy kicsit se tette oda magát,csak lelki szemetesnek használta a kérdezőt,nem megismerni akarta,vagy,hogy mindketten jól érezzék magukat,csak panaszkodni akart egy jót valakinek,.(ha valakitől akarok valamit összeszedem magam és nem fröcsögök pláne nem az exemről ami tabu az első randin feltéve ugye ha annak szánom)

Nekem is volt egyszer egy ilyen találkozóm, a pasi végig magáról, a családjáról,meg exéről beszélt.Mindent elmondott mindenkiről ,de rólam annyit nem tudott meg ,van -e testvérem,hol élek meg egyéb alapinformációkat,ugyanis akárhányszor magamról meséltem volna valamit a szavamba vágott és visszaterelte magára meg a rokonokra a szót,meg persze az exe alázására.Hihetetlenül öntelt volt és arrogáns. Két óráig hallgattam mire nagy nehezen megszabadultam tőle.Ezek után még képes volt írni,meg hívogatni,hogy többet akar, milyen jól érezte magát, ismételjük meg. Hát nem érdekelt korrekt -e vagy nem, nem is válaszoltam neki. Aki arra nem képes,hogy a másikat is figyelembe vegye az ne támasszon igényeket. Pont ugyanazt kapta vissza amit ő adott a másiknak!