Más pasiknak is rendre unalmasak a randijai? Titeket milyen gyakran nevetett meg a randipartneretek?

Húú, micsoda reakciókat vált ki, hogy szóvá tettem, hogy a nőknek is kéne virítania a randin, ha szeretnének folytatást:)

Elképzelésem sincs, hogy melyik mondatomba sikerült ezeket beleképzelni (de ha az adott delikvens rámutat, állok elébe), de

- egyáltalán nem szokott állásinterjú hangulata lenni a randijaimnak, nem vagyok én olyan komoly ember. Pont hogy elég ökörködős, a saját magamon is élcelődő valaki vagyok (és a reakciókból ítélve ez működni is szokott), szóval kötve hinném, hogy a túl feszült légkör lenne az oka. Meg igyekszem nem egyemberes fellépést is csinálni, szóval a keretek abszolút adottak lennének hozzá, hogy megcsillogtassa, amije van..

Az meg szerintem természetes, hogy ha nem tudja felkelteni az érdeklődésemet, akkor nem húzzuk egymás idejét. Miért, ti fordított esetben hány esélyt adtok egy olyan pasinak, akivel lényegében unalmas volt a randi?

- azt se egészen értem, hogy miért is lennék sznob gyökér így ismeretlenül is csak azért, mert elsősorban diplomások között keresgélek. Nem fogok elhajtani senkit csak azért, mert nincs diplomája, de egyrészt én jellemzően diplomás körökben mozgok (mind ismeretségi, mind szakmai köröket nézve), másrészt attól még, hogy a diplomások között is jó sok ostoba van, meg a nem diplomások között is sok értelmes és humoros, attól még az arányok a diplomások között még mindig jobbak. Márpedig amíg nincs olyan szuperképességem, hogy a világ összes korombeli egyedülálló nőjével egyszerre randizzak, addig optimalizálni fogok arra, hogy hol fogok a legnagyobb eséllyel az igényeimnek megfelelő nővel találkozni.

- hogy a férfiaknál mi az arány, nem tudom - eléggé kívül esnek a célcsoportomon... készséggel elfogadom, hogy ott is siralmas a helyzet, csak azt nem egészen értem, hogy ennek mi köze a kérdéshez. Persze ha fun fact volt, akkor király.

- természetesen nem szoktam senkit azzal a szöveggel lepattintani, hogy bocs, de dögunalmas vagy...

- a #11es nem tudom, hogy milyen Gyurcsók Józsefet idéző látnoki képességekkel állapította meg a fejem pontos helyzetét a végbelemhez képest, meg alkotott egyből rögtön véleményt is a humorérzékemről, de legalább megtudhattuk (ha mást nem is), hogy ő milyen öntudatos nő - ha jól érzékelem, a hsz lényege úgyis csak ennyi lett volna, szóval végső soron már megérte.

----

"Akkor ezek szerint mégsem csak a külsőség adja a nő értéket? :D"

Van ahol kizárásos alapon sajna de..

#2 > "Nekem is van humorom, de nem csillogtatom randikon, főleg nem az elsőn :o azt várom, hogy a fiú nyűgözzön le, nem nekem kell fényeznem magam. 21/L"

Ezt nem értem - ebben mi a logika?

Azért megyünk el randizni, hogy kölcsönösen megismerjük egymást, és kölcsönösen felmérjük, hogy van-e esélye / értelme folytatni az ismerkedést.

Márpedig ha azt mutatod magadról, hogy nem, akkor én se fogom nagyon törni magam, és a randi után udvariasan megköszönöm a találkozást, és egy "sajnos nem egymást kerestük"-kel elbúcsúzom.

Mi az értelme annak, ha nem próbálod meg meggyőzni a pasit arról, hogy te kellesz neki, mert te szórakoztatóbb vagy, mint a 15 előző lány, akivel randizott?

Vagy ez valami olyasmi humorérzék, ami használattal fogy? (tudsz X db viccet, és azt kell beosztani)

igen, kiemeltél egy mondatot, amiből sehol nem látom, hogy logikailag hol következne, hogy állásinterjúsra veszem a randit. Már csak azért sem, mert mint írtam, a gyakorlatban nem is következik: persze ezt most vagy elhiszed nekem, vagy nem.

De akkor visszakérdeznék: most eltekintve attól, hogy te ezek szerint nem így fogalmaznád meg, de te egy randin nem mérlegeled azt, hogy milyen képet fest magáról a másik, mennyire győzz meg arról, hogy vele érdemes lehet folytatni az ismerkedést, és nem ez alapján döntöd el, hogy részedről szeretnéd-e, hogy legyen következő alkalom?

Te nem utasítottál még pasikat azért, mert az első néhány randin nem tudtak meggyőzni erről?

Funkcióját tekintve az ismerkedős randik ugyanazt a szerepet töltik be, mint a felvételi beszélgetések - kölcsönösen meg kell győznötök egymást, hogy lehet, hogy egymást kerestétek, ezért érdemes folytatni az ismerkedést, egészen addig, amíg el nem döntitek, hogy tényleg egymást kerestétek.

A különbség csak annyi, hogy jó esetben a randik azért lényegesen jobb hangulatban telnek, mint a felvételi beszélgetések - na meg persze a helyzet jellegéből adódóan motivációs levélre sincsen szükség...