Lányok, az baj a srác cinikus egyéniség?

Nem lányként válaszolok, de szerintem ez elég nagy baj, több pontos is.

"Tehát az emberek cselekedetei mögött nem látok őszinteséget, pusztán érdekből tesznek mindent."

Sajnos nagyon sok ilyen van ez tény, sokan érdekből barátkoznak vagy tesznek ezt azt, ezzel nem lehet mit tenni, max kerülni az ilyen embereket.

"Például ha egy srác azt mondja, hogy szeret például művészeti galériákba járni, akkor azt csak is azért mondta, mert tudta, hogy te is szeretsz és csak be akar vágódni nálad."

Itt az első probléma. Ezt úgy írod mintha tényként lenne beállítva egy olyan dolog, ami igazából nem releváns.

"Van egy olyan hozzáállásom az emberekhez, hogy szerintem mindenki ilyen."

Itt egy újabb probléma, ez a hozzáállás sokak számára nem lesz szimpatikus, vagy a leendő barátnődhöz is majd úgy állsz hozzá, hogy ő is biztos csak érdekből tesz mindent??

"Én persze nem vagyok" - Na ezt mindjárt gondoltam, hogy te persze nem, de ami még ha így is lenne akkor ezt nem kellene mondogatnod.

Szerintem joggal oltják le a fejed, mert eléggé okoskodásnak hathat amit leírtál, és az is. Foglalkozz inkább saját magaddal és ne azzal, hogy te mint a mindent átlátó határozott Mr. Erkölcs vagy, aki rávilágít mások dolgaira, hogy ők mennyire felszínesek és stb... Különben meg ne hidd azt, hogy egyedül lennél azzal, hogy őszinte vagy, és nem csapsz be senkit stb..

Őszinte leszek. Nem szeretem a cinizmust.

Sem férfitól sem nőtől nem veszem jó néven ha cinikus egyéniség.

Nagyon bosszantó tud lenni.

Én sem lányként/nőként szólok hozzá - bocsánat, ha valakinél ez most "főbenjáró bűn" akkor mélységes bocsánatkérés, de a cinikusság, cinizmus mindig is érdekes téma volt számomra.

Én is érintett vagyok a dologban, mivel amit eddig láttam "az emberekből" (de általánosító ez így, de most nem tudom hogy írjam jól körbe) az nem sok jóra enged következtetni. A kérdezőnek több dologban is igaza van. Sokan minimális gátlással használnak ki bárkit, megint mások meg is magyarázzák a dolgot "az nem úgy van ám!" és ez így riasztó.

Még rosszabb azok akik a pillanat hevében képesek mindenfélét mondani, és később annyira megváltozni, hogy simán ellentmondanak az akkori önmaguknak. Ez válásáok esetén tűnik fel. Akkor sokan (nemtől függetlenül) képesek azt az embert minél jobban padlóra küldeni akit állítólag szerettek...

De munkahelyi "barátságok" is megérnek egy misét. A munkahelyi "barátságokat" mindig idézőjelben kell kezelni. Kivéve azokon a szinteken ahol nincs miért vetélkedni vagy hadakozni (útépítő munkások, takarítók). Engem is nagy csalódás ért eddigi - kevés - munkahelyeimen. Csak azért voltak velem rendesek, mert volt valami "ellentét" két ember közt és mindkét fél magának akart megszerezni a vitás kérdésekben. Nem is bírtam sokáig, éreztem hogy mint ember nem számítok nekik.

Ami még bánt azok a levelezések hanyag kezelése másoknál. Simán előfordul, hogy többé nem írnak, mindenféle előzmény nélkül is. Még az is akin látszik az érdeklődés, az értelem... Van akinél úgy kezdem, hogy kiphatolom, hogy ő ilyen-e "neeeem neeem" aztán mégis eltűnnek.

Na jó, ez kicsit off volt (vagy nagyon?), de le kellett írnom. Kérem ne nagyon kövezzetek meg érte.

A cinikusság sokaknál nem vicc vagy "rossz szokás", hanem kialakult viselkedés a csalódások után. Sajnos sokunknál nagyon mély ez már.

"Én persze nem vagyok, és ha valamit teszek, azt őszintén teszem és gondolom, nem csapok be senkit,"

Nyilván. Te nem. Te egyedül. Ez szerinted mennyire életszerű? Nem a cinikussággal van baj, hanem hogy nem tudsz logikusan gondolkodni.

Lány vagyok, cinikusnak én is meglehetősen cinikus, csak nem ebben a "már előre lesajnálok mindenkit a p'csába, mert ÉN tudom, hogy az összes ember hülye rajtam kívül" formában.

"Sajnos ezt a lányok nem veszik észre. És inkább velük vannak mint velem..."

Szerinted mások irigységből való leszólásával mennyire számítasz egyedinek és erkölcsösnek a többi ember között? Ne haragudj meg, de baromi szánalmasnak találnék egy ilyen srácot.