Belezúgtam? Mit tegyek? Van valakije. De mégis kell.

Olyan nehéz..tudom hogy nem szabad, tisztában vagyok vele hogy van valakije..és mégis. minden egyes nap azon reménykedek, hogy csak egy pillanatra is de láthassam, hogy csak nézhessem, hogy éppen összeérjen a tekintetünk. Várom a valótlant, a véletleneket..hogy éppen összefussunk, hogy legyen alkalom, hogy szólhassak hozzá..de minden egyes alkalommal mikor meglátom a nőjével , majd a szivem szakad meg, hogymiárt nem engem ölel, miért nem engem csókol, és miért nem az én fülembe suttog..aztán mikor bulizunk és ő a dj..és végig nézzük egymást, és végem van tőle..és mikor összeszedem minden bátorságomat, és odamegyek hozzá, és boldog névnapot kívánok, és azt modnja milyen aranyos vagyok és ad két puszit..akkor az egész világ az enyém..és közben lopva lenézünk mindketten a tánctérre, h a nője észrevette e..aztán mikor elmegyek haza, és lent táncolnak, és spontán,c sak ösztönből, megbirizgálom a hátát, és nézi ki volt az, és az a tipikus nézés, ahogy rám szokott..és csak mosolyog és mondja hogy szia..

olyan nekem mint másnak talán a drog..elég volt egyszer ránéznem és már akkor tudtam h meg akarom ismerni, és mindent tudni akarok róla..mindig úgy van hogy csak egy kicsit láthassam, csak még egy kicsit..aztán már azon veszem észre magam , hogy mindenhol őt keresem..és lassan nem elég az hogy csak nézem..mindig több és több kell majd..őt akarom..