Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi a véleményetek erről a helyzetről? 25n
A minap utaztam X helyre. Egy srác mellé ültem le, akivel utazás közben nagyon jól elbeszélgettünk. Csupán barátkoztunk, elütöttük az időt, ennyi!
Elég jó az arcmemóriám. Beszélgetés közben leesett, hogy már láttam ezt a srácot, méghozzá mikor az egyik barátnőmmel sétálgattam. A srác nagyon tetszik a barátnőmnek, helyes, jófej és tehetős is (a barátnőm esete, mert neki fontos a jó kocsi, külcsín a toppon legyen stb).
Igazából csak beszélgetünk, míg eljutottunk A pontból B-be, majd elváltak útjaink. Ennyi! Aztán fellépek fb-ra, látom bejelölt. Mivel bemutatkoztunk egymásnak, nem volt nehéz megtalálnia. Visszajelöltem. Rám írt, visszaírtam, de csak ilyen általános dolgokról beszélgettünk párszor, majd viszont már kitért erre-arra, amiből lejött, nem biztos, hogy csak barátkozni szeretne (mert addig sportokról stb beszéltünk). Ezzel igazából nem is lenne semmi gond, hisz megismerkedtünk, szimpatikusak vagyunk egymásnak, miért ne? Csakhogy én nem írtam neki vissza a barátnőm miatt. Hívott messengeren, nem vettem fel. Aztán rám írt, hogy ne haragudjak, hogy zavart, bár nem érti a dolgokat stb.
Én szeretek ismerkedni, barátkozni, ha látom, hogy rendes, normális az illető, nemtől függetlenül. Ez most is így volt, de ennyi, tudván tudom, hogy a barátnőmnek eléggé tetszik... Visszaírtam neki, hogy ne haragudjon, de ez nem ilyen egyszerű, sajnálom. Megint írt, hogy mi a baj? Igyunk egy kávét, amit már anno is említett, hogy megihatnánk, meséljem el mi a probléma. Fel is hívott rögtön, tehát nem írásban akart kommunikálni. Elkezdtem "nyöszörögni" a telefonba, mert ugye egyrészt még nem ismerem, másrészt ott a barátnőm, meg azt se hagyjuk ki, hogy hülyének is néz, mert nem mondom meg, hogy mi is van, minek viselkedek így, mikor ő csak beszélget velem és normális. Igent mondtam a kávéra, mert nem telefonon akartam elmondani, hogy mi is a helyzet.
Lejött értem, elmentünk a környékünktől messzebb és beültünk egy étterembe. Érdekelte rögtön, hogy mi is van, mi a baj, mert azelőtt teljesen normálisan elbeszélgettünk, megvolt az összhang. Előadtam neki, hogy mi a gond. Hogy szimpatikus, rendes srácnak gondolom. Csakhogy! Van egy barátnőm és nagyon bejössz neki. Gondolom neked is ő, mivel mesélte, hogy lájkolgatjátok egymást facebookon, bár személyesen még nem találkoztatok, nem is beszéltetek, még neten sem. Azt nem ecseteltem, hogy mennyire tetszik neki, de a barátnőm eléggé olvadozott. Kérdezte, hogy hívják. Nem akartam elmondani, de aztán kinyögtem, mondtam neki, hogy néz ki stb. Azonosította. Mondta, hogy tudja, hogy kiről van szó. Én pedig mondtam neki, hogy tényleg szimpatikus vagy, de ha úgy gondolod esetleg, nyugodtan ráírhatsz, persze lehetőleg ne közöld vele, amit tudsz, csak spontán legyél. Hát az az arc, amit vágott...Pfff!!! Csak nézett. Annyit mondott: Szerinted véletlen, hogy te ülsz itt és nem ő, vagy más? Mire én: Tudom, hogy nem véletlen. Viszont szeretek őszinte lenni mindennemű kapcsolatban. Szimpatikus vagy. Megtehettem volna azt, hogy figyelembe se veszem a barátnőmet, csak legyintek egyet és a cél érdekében átlépek rajta. De én így nem viselkedem! Ez olyasmi, mint a férfiaknál a 'betyárbecsület', avagy házinyúlra nem lövünk.
Jó, persze ott a másik oldal, az övé. Hogy elmegy egy lánnyal kávézni, ami még önmagában az ég világon semmit sem jelent, ezért is volt ciki, aki aztán visszautasítja, majd pedig mondhatni felajánlja neki a barátnőjét. Én ekkor már vörös fejjel ültem, ő meg értetlenül, kissé lehangolva. Mondtam neki, hogy ez patthelyzet. Másképp adnék egy esély a dolognak, de így? Őt is megértem, mert igazságtalanul "büntetem". Nem ő tehet róla, hogy bejön X-nek, meg Y-nak, meg Z-nek. Sorolhatnám, mert elég hosszú a sor. Helyes, jó kiállású srác, aki még tehetősebb is a saját erejéből, ergó ragadnak rá a csajok. Főleg a plázacicák. Én nem vagyok plázás. Egyszerű nő vagyok, aki ad magára, igyekszik nőiesen öltözni, de ez nem abban nyilvánul meg, hogy kipakolom mindenem, vagy szoliból ki, szoliba be, kondiba se járok, nem vagyok csiri-viri, a baráti köröm se ilyen, 1-2 embert leszámítva, de ők amúgy normálisak. Körülötte meg ilyen csajok legyeskednek 0-24-ben. Szóval... A barátnőm ilyen típus, de mint írtam fentebb, normális, jobb választás lenne neki. Azt mondta elbúcsúzásnál, hogy reméli majd beszélünk, meg gondoljam át. Azóta igaz nem írt, bár ez tegnapelőtt történt, lehet bolondnak hisz, én meg biztos nem fogok, legalább lezárul.
Sokan kaptak volna az alakalmon, de nekem már így is lelkiismeret furdalásom van.
Nektek mi erről a véleményetek? Őszintén légyszi!
"Értelek, de ő nem hiszem, hogy ilyen könnyen túllendülne ezen."
Rendben, vedd feleségül.
Azt látom, hogy a kifogásokat keresed miért maradj távol.
Az én véleményem szerint azért a "barátért", aki ilyen miatt megharagszik, azért nem kár... Különben is, ha a barátnődé nem lehet akkor a tiéd se? Vagy akkor már ne legyen senkié, igaz? :D
Adj esélyt magatoknak, de beszélj a barátnőddel. Szerintem itt minden ilyen pofonegyszerű.
26/N
Én akárhogy is nézem a barátnő itt a felesleges harmadik.
Az mit jelent, hogy neki bejön a srác?
Kb. semmit. A srácnak nem jön be, és ezzel vége is annak a szálnak.
Ennyi fantáziával, amit itt előadtál gondolhatnál arra is, hogy te fogod majd összehozni őket, hátha a gyerek mégis rájön, hogy ő az igazi - ha most hagyod a dolgot, akkor örökre eltűnik mind a kettőtök életéből.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!