Sikertelen randi után meg szoktátok kérdezni a másik felet, hogy mi volt a "baj"?

Nem, mert tisztában vagyok vele, hogy legtöbbször az ok szavakban nem meghatározható. Ha például nekem nem tetszik a partnerem, az nem azért van, mert kék a szeme, vagy mert sajtburgert rendelt hamburger helyett. Egyszerűen csak nem érzem kettőnk közt a bizsergést, nem érzem azt, hogy én újbóli randevúra menjek vele. Barátságnál többet nem bírnék vele elképzelni és ennyi. De ezek szimpla érzések, amiket nem lehet szavakkal elmagyarázni. Hiába is mondanám ezt el neki így, ahogy ide leírtam, akkor is tovább kérdezne, hogy de mégis miért nem érzek iránta többet? Szóval én ettől megmentem magamat, és ha én nem vagyok szimpatikus a másik félnek, akkor csak megköszönöm a randit és lelépek. Nem kérdezgetem. Felesleges.

Nem mert, az őszinteség nem biztos, hogy mindig kifizetődő. Neked is biztos volt olyan vélemény ami évek múlva is visszacseng a füledbe.

Nem. Ilyen téren nem az van, hogy valami baj van, hanem az, hogy a két ember nem passzol össze, szóval vagy van esély rá, hogy működjön, vagy nincs. Ezen nem lehet változtatni. Én is önmagamat adom, más is adja önmagát. Nagyon nem szeretem, amikor ki kell hámozni valakinek a valódi énjét, aki csak azért viselkedik velem úgy, ahogy, mert meg akar felelni nekem, közben meg semmi köze a valódi énjéhez, és amint elmúlik a kezdeti varázs, visszavedlik önmagává, akivel meg már nem illenék össze.