Lányok, nektek bejönnek a csendesebb, visszafogottabb fiúk? Vagy inkább barátzónába teszitek őket?

Mert hát én ilyen vagyok. Nem szoktam sosem nyüzsögni, inkább szép csendben elvagyok, persze ha valaki odajön, és megszólít, akkor szívesen beszélgetek vele. Nem antiszociális vagyok, hanem inkább passzívan szociális. Alapvetően szívesen megyek társaságba, nem zárkózom el, de inkább megfigyelem az embereket, mint hogy aktívan részt vegyek a kommunikációban, hagyom azokat beszélni, akik amúgy is szeretnek sokat dumálni. Ha megtetszik egy lány, akkor általában mosolyogni, kacsintani szoktam rájuk, aztán ha elkezdünk beszélgetni, akkor szép lassan megismerem őket. Sok lánynak tetszem is külsőre, többen voltak akik maguk jöttek oda hozzám, de aztán valahogy mindig barátzónába tesznek, mert hogy én nem rögtön nyomulok rájuk, és úgy érzik , h nem is akarok tőlük semmit, holott ez nincs így egyszerűen én nem szeretek ajtóstul a házba rontani, nem tudom így lerohanni a lányokat, mint ahogy az extrovertált férfitársaim, nekem idő kell ahhoz, hogy kapcsolatot akarjak valakitől, de lányok nagy része addigra már elkönyvel barátnak.