40 évesen még otthon?

Hát ez a házias dolog ez furcsa...

Mármint ha az illető párnak megfelelő, utána még megtanulhat nagyon jól főzni (akár a nulláról).

Ellenben lehet, hogy házias, de az életben nem lesz párnak megfelelő.

Mivel az első kérdései közt volt a háziasságra vonatkozó, mielőtt megismerte volna a nővéred, szerintem nem a nővéredre kíváncsi, hanem egy pótmama kell neki.

Én hagynám a testvéred helyében.

27N

Szerintem is hagynia kellene.

Jó, ne akarjon albérletre pénzt kiadni, inkább vegyen egy lakást. 15-20 év alatt félre tudott volna annyit tenni annyit amiből vesz egyet.

most azért éljen egyedül és nézzen szembe azokkal a nehézségekkel amik ezzel járnak hogy villogjon hogy ő mennyire "önálló" csak mert van külön lakása miközben tök egyedül van, senki nem főz rá, nem mos rá, nem takarít stb.

ilyen idióta embereket mint ti, jézusom :D

Az albérlet nekem is ráfizetés lett volna, de azért ennyi idős korára már tudott volna venni is lakást. Feltéve persze, ha rendesen dolgozik, és nem szórja el a pénzét összevissza.

Egy kivételt tudnék mondani, ha egyébként a lakás már az ő nevén van, mert mondjuk a szülei ráíratták, és a szülőknek haszonélvezet van rajta. De az meg szerintem kitolás a szülők részéről a gyerekkel.

otthon is lehet úgy élni, hogy ne anyuci főzzön meg mosson rá. Miért ítéled el, ha nem látsz bele az életébe?

"A tesóm és én is18 éves korunk óta külön élünk, teljesen önálló vagyunk."

Önállóságot bérrabszolgasággal egyesíted, ahol a fizetésed 30-40%ából élsz meg, a többi elmegy albérletre, és ez az idilli kis álomvilágod összedől ha nem lesz állásod....akkor csak gratulálni tudok.

Szerintem sincs azzal baj, ha valaki még ilyenkor is otthon lakik. Lehet, hogy tényleg sajnálta a külön lakásra/házra kiadni a pénzt, ha otthon is élhet, félre tudott tenni, stb. (persze a háziasságra vonatkozó kérdése kicsit furcsa, de lehet, hogy nem a pótmamaság miatt kérdezte, csak érdeklődött..)

Megvan ennek a kornak is az előnye: ha kellően nyitott valaki egy kapcsolatra, szimpatikus neki a másik fél, komolyabb dolgokat is el tud vele képzelni a későbbiekben, és normálisan gondolkodik a közös életről, szerintem hajlandó bármikor külön, önálló életet kezdeni a választottjával, és egyáltalán nem probléma az elszakadás otthonról... és hát lakva ismerjük meg a másikat - rövid idő alatt úgyis kiderül valóban milyen ember, mennyire ül az anyukája szoknyáján... és ha nem tetszik, lehet váltani....

Esetleg érdemes lenne rákérdezni, ha komolyra fordulnának a dolgok, hogyan tervez, mikor kezdene valakivel közös életbe, ilyesmik...

Egyik ismerősöm 36 évesen ismerte meg az igazit - előtte nem is nagyon volt kapcsolata, otthon lakott -, mindketten komolyan gondolták, 3 hónap múlva már összeköltöztek egy albérletbe, és megismerkedésük után 8 hónappal már össze is házasodtak. Ennek lassan már két éve, és hamarosan megszületik az első gyermekük, tényleg boldogok...

Szóval csak az egyéntől függ: ha megfelelő a hozzáállása és megvan a partner is, szerintem az ilyen "előélet" nem gond ;)

27N

Olyan hülyék vagytok. Ha ennyire nem tetszik az életstílusa, akkor miért foglalkoztok vele?

Főleg te! Semmi közöd hozzá! Látszik, hogy sivár a saját szerelmi életed, hogy a nővéred szerelmi életével foglalkozol!

Neked kellene felnőni végre, és nem osztogatni az észt másnak, meg a megmondóembert játszani!