Miért nem találkoztam még senkivel?

18 éves lány vagyok és még nem találkoztam egy olyan fiúval sem, aki a szépségén kívül megfogott volna, és komolyan tetszett volna. A suliban megvannak a magam barátai, és sulin kívül is van egy kis baráti köröm, akiket imádok, és sokat vagyunk együtt, noha 90%-a mindkettőnek lány. Van persze tapasztalatom fiúkkal, de egyik sem szerelemből történt. Alapvetően egy nyitott embernek tartom magam, akivel mindenről lehet beszélgetni, szeretek eljárni itthonról, új dolgokat kipróbálni, spontán vagyok, nagyon szeretem a művészeteket. Extrovertáltnak tartom magam, de nem vagyok elviselhetetlenül harsány, van egy befelé forduló oldalam is. A barátaim szerint az állhat a dolog hátterében (hogy nincsen barátom), hogy megközelíthetetlennek tűnök, és megsemmisítően nézek másokra, ami szerintem nem igaz, vagy legalább szándékosan nem teszem ezt. Sokan mondják, hogy én vagyok A Nő és hogy miért nem volt már barátom.. Őszintén szólva, ha valaki megmondaná, én átgondolnám és változtatnék magamon, de nem tudom mi lehet a gond. Ha külsőleg is megfog valaki, elkezdek vele beszélgetni, és csalódom, vagy már nem érdekel annyira. Nincsenek magas elvárásaim, ha már megvan az a bizonyos szikra, akkor már érzem, hogy jól kijövünk. Fontos, hogy egy hullámhosszon legyünk, hasonló humorunk legyen, és tudjunk vitázni, beszélgetni komoly dolgokról, illetve hogy az alap értékrendünk ugyanaz legyen. Nyilván a külső is számít, de nem vágyom nálam "szebb" emberekre. Nem vagyok egy topmodell, de egy csinos lánynak tartom magam. Mit gondoltok? Csak várnom kell?