Lányok, ti mennyi idősen állapodnátok meg/mennétek férjhez?

Nem mennék férjhez sehány évesen valakihez akibe nem vagyok szerelmes és nem is voltam, csak azért mert olyan típus... Majd jó férje lesz valakinek akivel szeretik is egymást.

A gyerekhez sem ragaszkodom egyáltalán annyira, hogy akárkitől, csak legyen.

#2-es véleményén vagyok én is. Annyira nem vágyom azért gyermekre,hogy mindegy kitől csak legyen. Ha nem tallok megfelelő párt hozzá, akkor nem lesz gyermek sem.

Ugyanez értendő a házasságra is.

23-26 évesen.

Ez fölött már öregnek érezném magam a családalapításhoz. Biológiailag. (Igen, persze, a 40-es és 50-es nők is szülnek gyereket, de köszike, én ebből nem kérek. Mikor a legidősebb érettségizik, nem akarok már 50-60 éves lenni.)

Anyukám 22 volt amikor születtem, apukám 29 és mindketten diplomás emberek.

20/L

(7-es vagyok),

20 évesen még én is máshogy terveztem, most 28 vagyok, és már vállaltam volna gyereket, ha lett volna eddig arra érdemes férfi. tudod.. "Ember tervez, Isten végez"..

És hogy a kérdezőnek is válaszoljak, nem vállalnék csak azért gyereket, hogy legyen, inkább érdemes megvárni, hogy megtaláld az igazit, és tőle legyen (legyenek) gyermekeid.

Én valamikor azt gondoltam, hogy mire 25 éves leszek, már bőőőven lesz férjem és családom. Ahogy idősödtem, úgy tolódott gondolatban is a kor, de most is azt mondom, hogy az lenne az ideális, hogy 25-30 éves kor körül meglenne a megállapodás és a házasság, gyerek is (mármint nyilván ha valaki 25 éves kor körül találja meg a párját, akkor nagyjából 30 lesz, mire jön a gyerek átlagos esetben, így gondolom).

Egyébként osztom az előttem lévők álláspontját: nem böknék rá az első szembejövő pasira csak azért, mert ketyeg az órám és nekem gyerek kell. Ilyen nincs. Vagy ha van is, akkor az szomorú dolog. :(

A ketyegés max. annyiban látszik meg egy "átlagos" nőnél, hogy mondjuk nyilván párt is nem úgy választ már ebben a korban, hogy tetszik, jó az ágyban, elleszünk egy darabig, hanem felteszi magának a kérdést, hogy el tudná-e képzelni vele a jövőjét?

Persze, ahogy írták előttem, ember tervez. :) Attól még, hogy a fenti kérdésre igen a válasz a páromnál, nem rohanok azonnal hozzámenni, mert az idő dönti el leginkább, hogy működünk-e együtt.

25N

#3-as vagyok, a #6-os válaszát én is megmosolyogtam. :)

20 évesen én is azt gondoltam, hogy 25+ évesen már nagyon felnőtt leszek, meg megkomolyodom.

Hááát :D Már lassan 26 vagyok, és még mindig nem érzem, hogy készen állnék egy gyerekre. Mondjuk én sem szeretnék görbebottal menni a gyerekem ballagására, de már tippelni sem mernék, hogy mikor fog benőni a fejem :D (Pedig már évek óta dolgozom, háztartást vezetek stb stb, külön szülőktől)