Miért itélik el azokat a pasikat, akik beleesnek egy "könnyűvérű" lányba (kicsit hosszú)?

mert velem ez történt. Igazából mindigis bejött, csak éretlennek tartottam.

Aztán valahogy megérett a dolog mégis, láttam, hogy már érettebb. Először jött egy "nem". De barátok maradtunk, minden rendben volt, megint megpróbáltam. Megint "nem", és egy kicsit úgy látszott, kezd elege lenni belőlem.

Utána kezdtem hanyagolni, kezdtem mások iránt is érdeklődni. Közben történnek az érdekes dolgok. Újra találkoztunk, messziről mosolygott, ő jött oda "mi van velem" stb. Megint eltelt egy kis idő, buliban, "nahát itt még sosem jártál, fogsz ide járni? Táncoljuuunk" - beránt.

Után összefutunk, szinte megijed, megszeppen, úgy nézett rám, hol a bal, hol a jobb szemembe fókuszált, nem mosolygott.

Nagyon sokszor "túl" közel áll hozzám, véletlenül hozzámér.

Metrón utazunk, rádől a vállamra és úgy alszik.

Szülinapján elvittem egy parkba, ott csináltam hogy ráfektettem a lábamra, merőlegesen, és simogattam a haját, arcát, nyakát, mindent engedett.

Most akkor én vagyok a hülye, hogy lehet, hogy harmadjára is megpróbálom?

Ő az a lány, akit csak megdugnak, majd dobnak. Túl közvetlen, de rengetegen félreértik. Amikor csak szépnek neveztem, lefagyottan, megszeppenten pislogott rám. Nem ri.banc, csak amolyan éretlen kislány. Amúgy ezeket nem csak velem csinálja tehát.

Kérdeztétek, miért ilyen lány kell nekem: mert senki más nem ilyen csinos, senki más nem ilyen kedves. Próbálkozok tinderrel, keresőkkel, inkább el se kezdem, miket látok ott... és nem, nem vagyok kezdő, voltak már barátnőim.