Az a fránya kezdeményezés. Bukta, de miért? 22l

Na most, az őszintét bevallva, ez volt életem első kezdeményezése. Megfigyeltem, hogy gyakran néz egy srác, úgy köszönget, mintha ismernénk egymást, miközben egyáltalán nem. Megtetszett egy bizonyos idő elteltével. A minap ráírtam, olyasmit kérdeztem tőle meg, amit bárki mástól megtudtam volna, s azért mert rendes srácnak nézem (a rendes jelzőt meg is írtam).

Válaszolt kedvesen, cukin, még meg is köszönte, hogy ilyen véleményen vagyok róla, de csevegni nem úgy tűnt, hogy szeretne. Ez pár napja volt. Azóta kb. 4x láttam. Legutóbb ma. Úgy nézett, hogy még pislogni se pislogott. Mint mikor elbámuk az ember valamin és néz egy adott pontba. Más a környéken se volt, csak én, illetve máskor is csinálta már eztz elés sokszor méghozzá. Én is őtz de aztán lesütöttem a szemem. Felnőtt nő vagyok. Oké, hogy eddig nem próbálkoztam még fiúnál, de nem vagyok vak. Valami oka csak van, hogy ennyire mélyen, hosszan néz. Már ha csak magambóo indulok is ki. Tuti nem bámolok csak úgy valakit, méghozzá ennyire, mert félreérhető. Rögtön arra asszociál az ember.

Igen, nem ismerkedős szöveggel indítottam, de barátságos, kedves voltam, egy egyszerű kérdés részéről és indul a beszélgetés. De nem vette a lapot. Én nő létemre is igyekeztem volna fordított esetben.

Neki elég ez a 'meredt' bámulás?

Olyan logikátlan.