Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szégyen lenne, ha nőként én hívnám el randizni? Vagy az alábbi helyzetbe jobb nem erőltetni a dolgokat?
Egy bárban ismerkedtem meg vele, egész éjjel beszélgetünk és hajnalba hazakísért. Többet szeretett volna, de mondta, hogy barátnője van, én pedig így nem mentem bele, pedig nagyon akartam volna, és azóta se hagy nyugodni a gondolat. Elkérte a számom, másnap megkeresett, úgy volt hogy találkozunk, de aztán lemondta. Váltottunk még pár smst, és mivel nagyon egyenes ember vagyok, és szeretem tisztán látni a dolgokat, elkövettem azt a hibát, hogy bevallottam neki, hogy megbántam hogy nem feküdtem le vele, és most már nem érdekel ha barátnője van (akivel egy éve van együtt, de egy lakásban élnek, és a nőnek van egy 5 éves fia az előző kapcsolatából. Erre visszaírt, hogy sajnálja, azt hitte ez neki menni fog, de nem megy. És elnézést kért amiért felkavart... és azóta nem keresett, de én nem tudok másra gondolni, csak rá. Volt már több kapcsolatom, de soha nem voltam így, még azzal a párommal se akivel együtt voltam 3 évig, hogy lépten-nyomon eszembe jut, és nem beszéltünk két hete - a találkozás 3 hete volt -, és még most is kívánnom.
Kínos lenne, hogy megkeresem ha ő nem hívott, nem írt smst, az elmúlt két hétben? Büszkeségem nekem is van, de úgy érzem, hogy kell nekem - amit eddig soha nem éreztem, egy férfi iránt se, még a volt barátaim iránt se.
A kérdésedre a válasz roppant egyszerű. Teljesen jól cselekedtél mikor nem feküdtél le vele. Ez egy gerinces nő benyomását kelti.
Ugyanakkor azért vagy megbolondulva érte, mert nem kaphatod meg. Tulajdonképpen nincs tovább, ez a lényeg, a mozgató rugód! Te egy egyedülálló nő vagy, aki egy normális párkapcsolatra, férfira vágyik. Ami maximálisan érthető. Találkoztál egy sráccal és ő szólt, hogy ez nem fog menni. Az indokot tudjuk. Te végre kaptál egy lehetőséget úgy érzed (bár az emberünk foglalt) és nem tudsz élni vele, mert nem kaphatod meg az illetőt.
Véleményem szerint magányos vagy (sajnos) és végre jött valaki, akivel beszélgettél egy jót és akár több is lehetett volna. Az emberünk teljesen máshogy élte ezt meg a maga életéből és nézőpontjából, le sem szar Téged. Lehet, hogy nyers vagyok, de ez az igazság.
Azt tudnám tanácsolni, hogy várj addig, amíg találkozol egy férfival, aki Téged akar. Aki majd várja hívásodat. Ne essél bele abba a csapdába, hogy „nem kaphatom meg” ezért ő kell. Gondolkozz felnőttként és legyen türelmed. Lesz majd olyan, aki szintén nehezen adja magát, de egyedülálló és igazi férfi. Ő lesz a Te embered.
Felesleges ezen agonizálni és az energiáidat ebbe fektetni.
Sok sikert kívánok.
Légy erős.
válasza:Szerintem ezt inkább hagyd úgy,ahogy van...
Nem nagyon lenne jövője és már ő sem akarja.
Köszönöm a válaszokat! Racionális felem tudja/tudta, hogy hagynom kellene, csak az ember nem mindig az agyával gondolkodik...
Nem mondanám magányosnak magam, ha akarnám, lenne akivel együtt legyek. Mióta véget ért a legutóbbi kapcsolatom (3 hónapja, nem olyan rég), többen is érdeklődtek irántam, de senki nem kellett. Szórakozni is heti rendszerességgel járok, mindig van valaki aki odajön hozzám, vagy felkér tetszeni, de nekem senki nem kell, mert nem érzek belöl semmit. És akkor jött ez a férfi és első perctől fogva vonzott valami benne, már akkor mikor ránéztem. Így még nem voltam, és lehet azért vagyok így megbolondulva :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!