Miért van az, hogy a nők kivetni valót találnak abban, ha mondjuk egy férfi még mondjuk 40 hez közel is a szüleivel él egy házban, akár anyagi vagy akár más okokból de mikor pl mondjuk ugyan ennyi idősen egy nő él a szüleivel az meg nem gond?

Addig nincs ezzel semmi baj egyik részről sem, ha anyagi okok miatt nem tud elköltözni, vagy ápolja a szüleit.

Viszont nekem az már furcsa, ha egy 40-es embernek nincs igénye egy kis magánszférára, ami több egy kis szobánál anyuék hálószobája mellett. Vagy az, hogy valaki csak úgy tudja elképzelni a párjával való együttélést, hogy "majd összeköltözünk anyámmal", meg ha egészséges, életerős, jövedelemmel rendelkező az anyukája és "jaj, anyám nem lakhat egyedül".

Nekem volt anyukájával élő barátom és nem ez a tény zavart, hanem a végén már a fentiek.

Már megint összemossátok a dolgokat így: a nők.....

ezt mondják,azt gondolják.

Csak hogy nem mindegy, hogy egy egyedülálló, független nő gondolja így, vagy egy olyan aki maga sem tud felmutatni semmit.

Én huszonéves koromban amint tudtam elköltöztem otthonról és eltartom magam. Nyilván ezt várom el egy férfitől is.

De az sem baj ha valaki otthon lakik és megelégszik egy másik ilyennel. A gond az ha valaki olyasmiért szólja meg a másikat amit ő is csinál.

Tehát nem a nők gondolkodásával van a baj, hanem az ilyen emberekével.

Ne feledjük, ez arról is szól, hogy mi az a lakhely. Egy másfél szobás panelból persze, hogy elhúz a gyerek, mert kibírhatatlan lenne az együttélés. És ha valakinek kastélya van, gazdasága, birtoka, családi vállalkozása, netán olajtársasága? Egyébként régen (lakóhely és anyagi viszonyoktól függetlenül) az volt a természetes, hogy a fiúgyerek viszi tovább az apja nevét, házát, szakmáját, nem pedig elhúz a pcsába... részegen fetrengeni a pesti éjszakába.

A nőknek azzal van a valódi problémája, hogy az anyóssal egy háztartásban kéne lenni, az meg kizárt. Azt kell a férfiaknak megérteni, hogy ha saját nőt akar, akkor meg kell oldani a kedves mamától való különlakást mindenki érdekében.

Jellemzően (!) más okból él együtt egy nő a szüleivel, mint egy férfi. Egy barátnőm például a rákbeteg édesanyját ápolta, egészen a haláláig. Tehát nem csak magát látta el, hanem az anyukáját is.

Férfiak esetében viszont mást látok... ott sokszor tényleg arról van szó, hogy a férfi igényli, hogy ellássák, gondoskodjanak róla.

Tény, hogy nekem például plusz pont volt a barátomnál, hogy láttam rajta, hogy önálló, el tudja látni magát egyedül is, nem várja el, hogy bárki gondoskodjon róla, mert megoldja egyedül is.

Előző kapcsolatomban az exem a mosógépet nem tudta elindítani, és egy egyszerű vacsorát nem tudott magának összeütni. Soha nem élt egyedül, mindig szüksége volt valakire, aki gondoskodott róla. Miután szakítottunk, azonnal keresett egy nőt, akihez szabályosan "beköltözött".