Fiúk, melyik az a pont amikor már elég a nők általi elutasításokból és a nők általi észrevehetetlenségből és azt mondjátok, hogy komolyan revansot vennétek a nőkön vagy már nem foglalkoztok velük többet, mert kudarc van kudarc hátán?

"Aki rendes velem, azzal nincs gond"

Ja, akkor az számít rendesnek, aki összejön veled és az a szemét, mocsok, aki nem jön össze veled, és rajtuk bosszút kell állni? Vagy én ezt nem értem. Kicsit részletesebb is lehetnél, a visszautasítás módjával volt/van bajod, vagy maga azzal, hogy szimplán visszautasítottak?

A huszas évek végén, ha az illető nem kapott mást, csak bunkó elutasítást, lekoptatást, meg kiröhögést, többnyire rájön magától, hogy a nők feleannyit nem érnek,amennyit kínlódni kell velük. Az értelmesebbje pedig már ennél jóval hamarabb is. Ha valakinek esélye nincs a győzelemre, semmi értelme fölösleges köröket futni, csak a mártírok számát szaporítja.

Revansot venni ugyanazzal lehet, amit ők tettek - ha próbálkoznak nálad, bunkó módon elküldöd őket, és hozzáteszed, hogy az a bizonyos kocka bazinagyot tud ám fordulni.