Fiúk, melyik az a pont amikor már elég a nők általi elutasításokból és a nők általi észrevehetetlenségből és azt mondjátok, hogy komolyan revansot vennétek a nőkön vagy már nem foglalkoztok velük többet, mert kudarc van kudarc hátán?

Ha valaki nem értette, elmondom részletesebben. Tehát amikor érzitek, hogy elég. Ehhez hány és milyen módon való elutasítás kellett nektek? Mit tennétek szívetek szerint a nőkkel, ha lehetne? Hogy vesztek esetleg rajtuk revansot, hogy ők is rosszul érezzék végre magukat, ne csak ti a sok elutasítás után? Hogy vezetitek le a feszültséget? Magatokban vagy rajtuk? Meséljetek történetet, ahol már annyira meg voltatok alázva, hogy betelt a pohár. Köszi.