Nagyon megalázva érzem magam, mit tegyek?

Most bizonyosult be megint, hogy én a személyiségem miatt nem kellek a pasiknak!

Olyan 12-13 éves koromban voltam először "szerelmes". Sose értettem, mi a baj velem, mert a fiúk külsőre már akkoris NAGYON felfigyeltek rám, de ahogy megismertek, már nem jöttek volna velem össze.

Kb. 7-8 ilyen fiú volt, aki inkább tekintett rám barátként, szerintük TÚL JÓ vagyok, álomnő, minden pasi ilyet akarna, blablabla...mégis, amikor bevallottam az érzéseimet ÉN!!, akkor mentem a kukába, hogy inkább barátok, stb...

Aztán jött az exem, akivel 3,5 évet voltunk együtt. Vele is azért romlott meg a kapcsolatom, mert inkább tekintett barátként, aztán egy 15 éves szexi csaj tetszett meg neki...na mindegy, a lényeg, hogy túlléptem rajta, jött egy srác, aki egy házibuliban figyelt fel rám, MINDEN !! szabadidejét velem töltötte, rengeteget bókolt...aztán egy idő után eltűnt. Nem keresett, nem jelentkezett, de ha véletlen összefutottunk ugyanúgy bókolt.

Aztán kiderült, a közös legjobb haverunknak azt mondta, hogy nem annyira jövök be neki(a közös haver szerint barátként tekint rám inkább).

Azóta a srác eltűnt, más csajoknak udvarol, holott a közös haverun szerint is ez egy tisztességes srác, és egy csajt sose bántana meg, nagyon kedves, és én is ezt tapasztaltam. Gondolom, rájött, hogy mégse jön be neki a személyiségem, holott olyanokat írt, hogy hozzám hasonló lány nincs, meg ilyenek...

Egy senkinek érzem magamat, és nem tudom öszekapni magam.

Nem nagyképű akarok lenni, MINDENKI azt mondja a környezetemben, hogy olyan kis naiv, túl JÓ vagyok. MIndenről eltudok beszélgetni a pasikkal, hülyülünk, sörözünk, ugyanakkor adok magamra, mindig igényes vagyok, tiszta ruhában járok, nem zsíros a hajam, mindig befújom magam, tehát jó illatom van...

nem értem. Tudom, nem a világ vége, de úgy érzem, hogy nem érek semmit.

Hogyan tudnék kijönni ebből? Azt érzem, hogy egy nagy senki vagyok.