Félek, ha nem próbálom meg örökre bánni fogom! Szerintetek? (Bocsi hosszú lett, de remélem nagyjából érthető)

Szóval van egy srác, aki nekem olyan plátói szerelem féleség, már vagy 2 éve. Soha nem beszéltünk még, csak látásból ismerem, de egy helyen lakunk/laktunk, nem tudom, h most is itt lakik-e, mert már rég láttam errefelé. Nem tudom leírni azt amit érzek iránta, azt hiszem szerelem, vagy én nem is tudom...olyan hülye szitu az egész. De tényleg már nagyon régóta, és kikészít. Voltak kapcsolataim, de Ő mindig ott van valahol az eszembe.

Tavaly csináltam egy elég nagy hülyeséget, pontosabban kettőt. Először is részegen írtunk neki bnőmmel egy közösségi portálon, de nem válaszolt. Ezután felvettem őt egy kamu msn-re és beszéltem vele 2x, és ezáltal rájöttem, h tényleg tök értelmes, meg kedves. Ott magamat adtam, csak más nevével, képével, de nagyon szimpi volt, és úgy jött le én is neki.(Tudom, h hülyeség volt...) Ezalatt a beszélgetés alatt kiderült, h valószínűleg azért nem válaszolt a régebbi levelemre, mert sokan írnak neki így (mert zenész), és ezekre nem szokott válaszolni.:S Ciki...

Beszélnék vele élőben, ha legalább egy közös ismerősünk lenne, de nincs. :s Tehát a kérdés az, h én, tényleg én felvegyem-e msn-re és próbáljam-e meg, vagy ne?

Az a baj, h félek...ha nem vagyok neki szimpi, v azóta már van bnője, és esetleg mégis összefutunk a környéken, akkor mit fog gondolni? Vagy egyátalán már most mit gondolhat rólam? (Mert régebben, azt hiszem nagyon levágós volt, h nekem tetszik, elég hülyén viselkedtem, de azóta nagyon megváltoztam kívül-belül.)

Szóval még egyszer: Mit tennétek a helyemben?

18/L ( amúgy ő 21/F)