Előfordul olyan az életben, hogy egy lány nemet mond egy srácnak, aztán idővel ez megváltozik, és összejönnek?

Most elképzeltem, hogy egyik szaktársam elhív randizni, elég egyértelműek a szándékaim, és én nemet mondok neki.

Ha tetszik, ha nem, attól még kedvesebb lennék hozzá, mint korábban, akár tudat alatt is, mert őszintén sajnálnám, hogy megbántottam, és ezzel próbálnám kompenzálni- még ha amúgy, logikusan végiggondolva, ezzel pont, hogy rontok a helyzeten.

De lehet, hogy egy újabb próbát megér a dolog.

Tulajdonképpen én a páromnak elsőre nemet mondtam. Mikor megismerkedtünk egy partin, nekem volt barátom, nem állt szándékomban sem megcsalni sem elhagyni. Azt hittem, ez a vonzalom részemről csak annak szól, hogy tetszem valakinek, aki más, mint a barátom, és ezt valahogy így dolgoztam fel lélekben. Hát, miután elköszöntünk, akkor is csak rá tudtam gondolni. Nem sokáig volt már utána barátom, és azután, mivel először azért elég határozottan visszautasítottam, én léptem a jelenleg már vőlegényem felé. Szóval nem lehetetlen a dolog, de csak akkor, hogy ha vannak ott más érzések is, nem csak sajnálat vagy egyszerű kedvelés.

Mintha rólam írnád a kérdést.

Járni akart velem egy srác, akivel én akkor nem (nem a srác miatt, hanem akkor olyan mélyen voltam érzelmileg egym ásik pasi miatt, hogy nem ment volna egy kapcsolat)

A srác különben imádnivaló, és ezerszer megbántam már hogy ezt etttem vele, nagyon rosszul esett neki, hogy visszautasítottam, talán fel sem fogta hoyg miért, mert magát hibáztatta.

..

Most ha lehetne, simán járnék vele, egyszerűen ahogy néz, amilyen ember, nem kellene jobb nála. :) De ezt én csesztem el.