Hogy hívjak el egy fiút ha szerelmes vagyok belé?

Ilyen kérdésekre az első reakció általában a "állj oda elé és mondd meg neki mit érzel, ne itt rinyálj nekünk" szokott lenni, ezt akartam írni, de az eléből eltűnt az "e" betű.

ez pedig egy kissé bunkó válasz.

Sehogy, ez a fiú dolga. Ha tényleg akarna téged, már megtette volna, így valószínűleg csak hülyít.

Én számtalanszor jártam már így, és otthon hónapokig gyártottam a félénk fiú elméleteket. Mindig kiderült a végén, hogy volt valakije. Még jó, hogy soha nem süllyedtem odáig, hogy elhívjam randira.

A legnagyobb pofáraesésem:

Tetszett nagyon a főiskolán egy srác. Tutira biztos voltam benne, hogy én is bejövök neki. Szünetekben mindig együtt voltunk, meghívott a büfébe, hét közben is állandóan hívogattuk egymást, lecke, stb mindenféle ürüggyel. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy miért nem lép már. Aztán egyszer bevallotta, hogy élettársa van. Meg sem próbáltam megjátszani, hogy nem sújtott le a dolog. Végülis nem ígért semmit nekem, de mégis eszméletlenül becsapva éreztem magamat. Utána mondta egy évfolyamtársnőm, hogy annyira röhejes volt, ahogy csöpögtem utána, a vaknak is egyértelmű volt a dolog. Szerintem a fiúnak nagyon legyezgette a hiúságát, azért nem állított le már előbb. Annál is inkább, mert aztán láttam a nőt, és én kb. százszor jobb nő vagyok nála.