Mások is vannak így? Ez ellen valami praktika?

Még nem találkoztál olyannal,aki annyira érdekelt volna, hogy minden nélkül,szívesen nekiálltál volna szépítkezni,kicsinosítani magadat és egyáltalán várni a randit!

Lelkesedés nélkül nem lehet semmit csinálni.Plusz annyira nem rossz a helyzeted, hogy változtass ezen szerintem.Ha el lennél keseredve ez miatt, akkor adnál esélyt a randiknak.

Jelentkezz egyetemre!

Levelezőre, és már is lesznek csoporttársak akikkel eljárhatsz bulizni, és bekerülsz az élet pörgésébe. Három éve annyi szingli csak csoporttársunk volt, hogy ihaj. És ezek a lányok nagyrészt pasizni jöttek, na meg azért mert elmagányosodtak. Egy részük maradt, bukdácsolnak velünk, de legalább a társasággal vannak, pont a héten beszéltem egy lánnyal 6 tárgyól bukott, de be fog iratkozni, még egy félevet, igaz sok tárgyat fel se tud venni.

Utána meg rajtad múlik.

A készülődéssel meg nem kell sokat foglalkozni, persze nem ötnapos zokniban és zsíroshajjal gondolom, hogy menj randizni, de ha nem vakolod ki magad, hidd el a pasik többségének fel sem tűnik. Vannak akik erre buknak de sokan nem. Azt meg mondhatod, hogy nincs kedved sétálgatni. ha meg már találkoztatok párszor akkor meg valamelyikőtökhöz is mehettek és kész. huszonévesen ez nem ciki.

Amügy a kirittyentést illetóen, azt sem tudnám megmondani, hogy milyen ruhában volt a párom. Még a színeket is csak tippelnem. És ez nem az oda nemfigyelés, tudom mi volt vele, mit mesélt...

Az egyetemen nem bizti, hogy találsz párt, elég bénák a fiúk a lányok szerint, de pörgés új barátok, haverok lesznek. Nekem előtte is sok barátom volt, de most mégtöbb. A 15 fós kicsi csapatunkban van 6 szingli lány, 5 szingli fiú. És a baráti társaságok is keverednek, nincs olyan buli ahol kétszer uyganazokkal futnánk össze! A csoportban 2 év után is meg vagy százan vagyunk, votunk vagy 200-an.

34F

Hát szerencsére belőlem se :) nálunk nem egyenlő a bulizás a lerészegedéssel, mindenesetre ne add fel, mert azéletben sosem elég az új ismeretségból, és nemcsak a magánéletben jó ez, munka, vállalkozás terén is. és igen sokszor fárasztó, van, hogy csak azért megyek, mert valamelyik cimbinek szüksége van a támogatásra, de így ha én kerülök olyan helyzetbe akkor mindig van mellette, valami.

ok, más élethelyzetben vagyunk. Amúgy nekem meg már olyan jó lenne néha egyedül lenni, de sokszor ha egy nap 30 órás lenne, akkor se lenne időm mindenkire. Pedig azt szeretném. Amúgy van, hogy sok alamuszi van egy csoportban, és ha nincs pár vezér aki baszogassa a kos lustaságokat a többieket nem alakulnak úgy, mint nálunk. A másoddiplomámnál megfogadtam,,hogy a tanulás nem nekem való, főként, hogy a csoporttársak is olyan maguknakvalók voltak. kényszer szülte, hogy ismét egyetemre kell járnom, de az életem legjobb csapata jöttnössze.

Az az érdekes a szűk csapatunk fele 91-92-es születésü a másik fele meg 30-as és remek a társaság. Szerintem sikerre csak kudarcok árán lehet jutni, szóval azért mert nem a megfeleló emberekkel találkoztál eddig, nem jelenti, hogy ne lennének olyanok, akikkel szívesen lennél és lennének veled. Valószínű még nem találtad meg azokat akik igaz barátaiddá válhatnának, lehet rossz helyen mozogsz!

Amúgy lehet tudni mit tanulsz?