Hogyan udvaroljunk a nőnek? Milyen a jó udvarlás? Mi alapján választasz társat magadnak?

A szívünk a kapu ég és föld között öszekötő híd az anyagi és spirituális világ között. Szívünk lelkünk otthona,lelkünk pedig Istennek otthona. Szívünk ereje Isten ereje, a szeretet az egyetlen eszköz amely visszavezet hozzá. Szívünkben,lelkünkben hordozzuk a leghatalmasabb erőt,amit csak birtokolhatunk: a SZERETETET!

A szeretet türelmes,a szeretet jóságos. A szeretet nem irigykedik,nem gonoszkodik.

A szeretet mindent megvéd,mindent hisz és mindenben reménykedik,mindent elvisel és sohasem merül ki.

Isten szeretete és áldása kísérjen utadon, és ne feledd a végső igazság a szívedben rejlik.

Az igazi szeretet nem változik. Tértől,időtől függetlenül az marad ami volt: szeretet.

"Az ember egy napon rádöbben arra,

hogy az életben igazán semmi sem fontos.

Sem pénz, sem a hatalom, sem az előrejutás, csak az,

hogy valaki szeresse Őt igazán."

(Goethe)

Ebben az életben a nők akaratuk ellenére kerülnek egyik férfitól a másikig, és csak reménykedhetnek benne, hogy végül olyannál kötnek ki, aki tiszteletben tartja a szabadságukat.

Tad Williams

Olykor megtörténik, hogy aki addig a harcos oldalán harcolt, egyszer csak az ellenségévé válik. A harcos első reakciója a gyűlölet, de tudja, hogy a vak katona veszít a csatában. Ezért inkább az együtt töltött kellemes időszakra gondol, s próbálja megérteni, mi vihette egykori szövetségesét erre a hirtelen döntésre, s vajon milyen keserűségek gyülemlettek fel a lelkében. Keresi az okát, hogy társa miért tett le közös szándékukról. Senki sem egészen jó vagy rossz. A fény harcosa erre gondol, amikor látja, hogy új ellenségre tett szert

Laren Dorr:

Lennék...

Lennék Napod, ha nappal lenne,

fényessé tenném hajnalod,

bíborral festeném este a felhőt,

hogy gyönyörködj, ha akarod.

Felhő lennék, ha őszidő lenne,

langy esőt sírnék, mert messze vagy,

aztán esőcsepp lennék, rád esnék,

s gördülve csókolnám arcodat.

Köd lennék, ha hűvös lenne,

fehér, vidám, mi nem ragad,

ködkarjaimmal ölelném tested

s megnyitnám előtted utadat.

Hópihe lennék, ha tél hava lenne,

mit egyetlen céllal repít a szél,

elolvadni gyönge kezedben,

s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.

Szél lennék, ha új tavasz lenne,

elfújnám messze a tél hidegét,

hajadba bújnék tincseiddel játszva,

míg nevetve mondanád: most már elég.

S mi lennék, ha itt lennél velem?

Mindenség lennék, hol nincsenek napok,

égbolt lennék éjfekete éggel,

hol nem ragyog más, csak a Te csillagod