Elmondjam neki mit érzek?

2 éve ismerem a srácot, munkakapcsolatnak indult. Mindketten távmunkában dolgozunk, így ritkán találkozunk, de a munka miatt elég sokat beszélünk.

Az elmúlt időben észrevettem, hogy egyre ritkábban beszélünk munkáról, viszont rendszeresen keressük egymást telefonon és megosztjuk egymással a napi történéseket.

Kezdek beleszeretni, de félek, ha elmondom neki, akkor az a közös munka rovására menne.

Most úgy alakult, hogy egy hónapja minden héten találkozunk.

Személyesen mindketten furcsán viselkedünk, olyan, mintha nem lenne miről beszélgetnünk.

Az elmúlt 4 hét találkozói röviden:

1. találkozó: Találkozáskor 2 puszi, napközben közös ebéd, este séta + gyorskaja, meghív megbeszéljük a másnapi ebédet.

Búcsúzáskor ölelés

2. találkozó

Találkozáskor semmi, az iroda folyosóján zavarodott összenésés és mosolygás, ebéd kettesben, este séta a belvárosban, vacsora kettesben, majd vissza az irodába, ahol már csak kettesben voltunk. Megint zavarodott mosolyok, semmi beszélgetés. Éjjel egy haverja jött érte, hazavittek, a kocsiban búcsúzáskor megfogta a kezem.

3. találkozó: szintén iroda, összenézések, ebéd kettesben, este tárgyalni ment a főnökével és egy kollégájával. Búcsúzáskor semmi, de az ajtóból visszafordult és azt mondta, hogy később beszélünk. Másfél óra múlva sms-ben megkérdezte, hogy minden rendben van-e?

Másnap 6 óra online beszélgetés, majd csönd.

4. találkozó: bevásárlóközpont, közel a szállásához. Láthatóan fáradt. Meglát, széles vigyorral fogad, megölel és magához szorít. Leülünk egy asztalhoz. Megállapítja, hogy furcsán nem tudunk mit mondani egymásnak személyesen. A zavarodott összenézések még mindig meg vannak. Búcsúzáskor megölel, majd magához szorít. Nem hív fel magához...

Azóta csönd...

Ha kérdezem válaszol, de sokkal csendesebb, mint amilyen lenni szokott...