Szerintetek ez bunkósság? Kicsit más nézeteink vannak a haverjaimmal, mint nekik, kinek van igaza?

Van egy nagyon jó haverom, átlagos pasi. Kevésbé férfias, azaz szinte nincs rajta izom, de ettől független volt már több barátnője is.

Én eléggé férfias, és domináns is vagyok. Azaz félelem egy csepp sincs bennem csajozáskor, de teszteltetni szoktam a nőket.

A sztori az, hogy általában ketten megyünk el ide-oda. Ha valaki nekem bejön, nem én megyek oda, hanem a haverom. Nem azért hogy rám hesegesse a csajt, hanem hogy rájöjjek hogy van-e kimagaslóan külső igénye, vagy eleve milyen a természete.

Előfordult már, hogy nem volt, így vitte a csajt, akit én néztem ki, de engem mondjuk ez nem zavart.

Viszont amikor elutasítsák, egyértelműen a külseje miatt, bunkón vagy kevésbé de bunkón, akkor jövök a képbe én. Odamegyek flörtölök vele stb. Majd mikor látszik rajta hogy én már bejövök neki (ritka esetben én sem tetszek neki), akkor húzogatom a mézesmadzagot, majd azt hazudom neki, hogy felmérem milyen csaj, és azok a tulajdonságok pont nem jönnek be nekem. Konkrétan belelépek az egójukba, és van hogy pofon, vagy hatalmas nagy megalázottsággal elhúznak.

Ennek az az oka, hogy, utálom aki külsőre megy, illetve nem is akarok olyannal összejönni, aki eleve szóba se áll a haverommal mert hogy kevésbé férfias. Nem zavar, ha igényli az izmot, de azért ez bunkóság, hogy köszön és lekoptatja, és még közli is néha vele, hogy mennyire férfiatlan.

Nos, elmeséltem ezt a sztorit a legjobb lány barátomnak, és hát azt mondta hogy bunkó vagyok.

Szerintem meg nem.

Nem nyílt háborút akarok itt, csak indokot, hogy ki szerint bunkósság ez, és ki szerint nem, és miért?

Remélem érthető volt, és nem írtam le hülyén.

Akit meg a sztori folytatása érdekel, hogy mi van akkor ha nem a külseje miatt vagy amiatt de nem bunkón nem jönnek össze, abból már nekem alakult ki párkapcsolatom. (mondjuk nem hosszú.. de ez már részletkérdés) Vagyis nem az a célom, hogy keressünk ilyen lányokat és alázzuk meg.