Mért kínoz, és én mért kínzom magam még mindig a gondolattal hogy nemvagyok számára jelentéktelen?

14 éves vagyok lány,és nemmondom hogy szeretem őt mert 1000x mondták már hogy kicsi vagyok még a szerelemhez,hogy nemtudok még úgy szeretni,hogy van még időm úgyhogy nemmondom azt hogy szeretem,de azt nem tagadhatom le hogy olyat érzek amit még soha , csak ő iránta,egyszerre boldog vagyok,és egyszerre szomorú.Amikor a közelemben van hihetetlen nagyokat ver a szívem és valami különöset érzek ott "belül" mikor megszólít akkor a kezem remeg és hirtelen minden kimegy a fejemből, és semmi másra nem tudok figyelni csakis rá.Fél éve majdnem összejöttünk de annyira féltem hogy elvesztem hogy inkább bele sem mentem megkíméltem tőle magamat mert féltem hogy csalódik majd bennem.És most itt írom ezt a nyamvadt kérdést mert annyi tisztelet és bátorság sincs bennem hogy eléálljak és a szemébe monjam amit érzek.Nemrég megvédett és kiállt melettem de így tök poénosan és ezzel én most mit kezdjek , mert ő mindig megmondta amit gondol ,de most akkor mért szivat és ha szeret mért nem mondja meg nekem ? Mégis mit kezdjek magammal? gyáva vagyok.