Miért hiszik azt itt a fórumon többen is, hogy a magány/kelendőség teljes hiánya teljesen jelentéktelen dolog?

Nem is az, hogy semmiség. De ha az ember ezen hisztizik, és a szobájába zárkózva sajnálja magát, attól változik ez? Nem. Viszont esélyt sem ad magának, hogy más dolgok az életben boldoggá, vidámmá tegyék. Mert azért a szerelmen kívül nagyon sok olyan dolog van, ami ha nem is teszi teljessé az életet, de sok vigaszt nyújthat.

Aki meg a semmiséget írja, valószínűleg arra gondol, hogy ha pl egy rákosnak, láb nélküli embernek, hajléktalannak, stb magyarázná, hogy teljesen ki van, mert nincs párja, valószínűleg le lenne sajnálva, hogy ez ekkora probléma, mikor ennél vannak sokkal nagyobbak is.

Ha ez vigasztal nekem öszvissz egy 3 hónapos kapcsom volt életemben, és már bocs de ez tényleg semmiség ahhoz képest h valaki nem talál normális állást vagy úszik épp a 20-n X milliós svájci fank hitelbe..

Szerintem az ilyen ember a fél karját oda adná ha csak ennyi baja lenne h nincs b nője.

És öszintrén nekem nem hiányzik.

Am mindenem megvan.