Honnan ered az az íratlan szabály, hogy a fiúnak kell kezdeményezni? Miért így alakult ez ki?

26f vagyok, bármennyire is szeretnek nem merek csak úgy odamenni egy lányhoz.

Ha még régebbi ismerősöm, kolléganőm, vagy barát(nő) akkor sem merek meg csak hozza érni sem, tegnap is altunk a meeting teremben egymás mellet, és néhányszor hozzam ért ( vagyis olyan közel alt, hogy hozzám-hozzám ért) erre meg arrébb léptem automatikusan ... zavarba jöttem és féltem , hogy talán ráfogják, hogy direkt bújtam hozza esetleg, hogy zaklatom ... stb. stb.

Annyiszor utasítottak el és annyiszor kiabáltak rám és löktek el maguk mellől a lányok (ha csak véletlen, hozzájuk értem, vagy ha csak úgy barátságból a vállukra tettem a kezem pl. osztálytárnanősek vagy más lánynak a suliból) , hogy ma már rettegek, a közelébe menni bárkinek is.

Ha próbálkozni akarok egy lánynál, mindig olyan érzés fog el, mint ha alamizsnaért kéne könyörögjek, mintha valami olyat szeretnék meg kapni amihez semmi jogom, mintha valami törvénytelenséget követnék el ha összejönnék valakivel..stb stb...

Egyszerűen már nem tudom, hogyan próbálkozzam :

- ha túl hamar hívok valakit randira akkor az a baj

- ha túl későn akkor barátzónába kerülök vagy már foglalt lesz ha nem volt az eredetileg

- de a felső határ változik a kutya se tudja már kinek mi a jó

- ha túl kitartó vagyok három hónapon keresztül havonta egyszer max. csak. kétszer ha pl. felhívom akkor már zaklatásnak veszik és fenyegetnek .... akkor mit tegyek....

néha már élni sincs kedvem... inkább az a baj, hogy nagyon hiányzik mar egy lány... és ez nagyon kihat a tovább fejlődésemre ... a cégnél meg elvagyok de otthon mindig rám tör a depresszió és semmi erőm tovább kepézni magamat esetleg terveket készíteni...

fizetőshöz pedig elvből nem megyek... annyira le azért nem adom inkább pusztuljak bele de nekem egy olyan kell aki azért legalább kedvel... vagy ha nem más akkor min. partneri kapcsolat legyen.

Kérdező:

RÉGEN az volt a szokás, hogy egy férfi elkezd udvarolni egy nőnek, hogy a többi udvarló közül pont Őt válassza. RÉGEN volt ez, úgy 100 éve. Ma már nyugodtan kezdeményezhetsz. Senkinek semmi köze hozzá, nem kell az orrára kötni, hogy hogy jöttetek össze és nincs is ebben semmi szégyellnivaló. De ha te ilyen hülyén gondolkozol, hát szíved joga. Várd a csodát, mint valami mesebeli herczegnő, hátha jön a szőke herczeg fehér lovon és majd felszed téged.

Értelmes, valamire való ember nem köt bele az ilyesmibe, ez csak a Te fejedben létezik. Meg talán a 70-80 éves nagymamák fejében. Egy kapcsolat két emberről szól és nem a környezetükről. Nekem nem kéne ilyen lány, mint Te vagy, bocsi. Nem mintha én nem lennék kezdeményező: az vagyok. De maga a hozzáállásod szerintem irritáló. Még csak nem is "szokás", mint ahogy a kérdésben írtad. Az kezd aki akar, nem a férfi és nem is a nő. Akinek kell a másik.

Ha pedig ezért szalasztod el életed szerelmét, hát megérdemled. DE szíved joga.

23/F