Hollós Korvin Lajos: Csonka vers értelmezése a szememben hülyeség, én vagyok csak nagyon szerelmes? 20/F

"Kezdtem ezt a verset én, tavaly május elején,

idén lett csak készen, idén sem egészen."

Májusban voltam a legjobban szerelmes egy (volt) osztálytársamba.

"Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen

sántikált a címe, minden lába ríme."

De barátja volt, és érettségi, ősztől messze kerültünk egymástól. Ki kellett törölnöm a gondolataimból, mostanra sikerült is, bár nem teljesen, mert mindig ír, de csak barátilag gondolva. Sosem tudta mit érzek iránta.

"Újra kezdtem, s ezalatt félesztendő leszaladt,

de az égre nézve alig vettem észre.

Az égen egy felhő szállt, s az a felhő nem is szállt,

lebegett vagy állt tán, mint egy őr, várt rám."

Nyáron, augusztusban megismertem egy lányt, akivel egy hétig voltunk együtt egy programon. Beleszerettem a végére, abba a lányba legalábbis, akit addig megismertem.

"Azt a felhőt néztem én, míg e forgó év felén

csak lehullott onnan, mint katona holtan."

Majd két hete írt, hogy annyira jó hangulata van, muszáj volt leírnia, hogy ott vannak osztálykiránduláson, ahol nyáron voltunk.

"Ismét kezdtem: Háború lett a címe, száz sorú

volt az első versszak, jajgatott mint vert had."

Nem sokat vártam, és megkérdeztem hogy ráérne-e valamikor? Mondta, hogy ezen a héten jó neki. Sosem volt még barátnőm, így nagyon izgulok hogy hogy lesz.

"Jaj mit is kerestem itt, katonák holttesteit,

bűverő terelte lépteimet erre."

Ez talán már a jövő, amikor zavarban vagyok a találkozón, és tudom hogy a lány "bűvereje" miatt kerültem most ide.

"Kutattam a tárva tárt messze hajló láthatárt,

föllelem, reméltem, nyitját, minek éltem"

Gondolkodom a jövőn, "életem" a lány.

"Életemmel kezdtem el, háborúban vesztem el,

én másról akartam szólani e dalban."

Elvesztem a háborúban, szerelmes lettem.

"Másról én, de nem lehet, valaki nem engedett,

tán a ma lepergő, oszló testű felhő."

A lány értelemszerűen a felhő. Ma van a születésnapja. 18.