Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Randizás » Mit tudnék kezdeni ezzel a...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Mit tudnék kezdeni ezzel a helyzettel?

Figyelt kérdés

20 éves férfi vagyok, van egy csaj szintén velem egyidős.


Elég kemény előéletünk volt, mondhatni hogy független hogy megvolt mindkét részről a vonzódás, elég durván bántottuk a másikat.


Nem szavakkal, nem is fizikailag, hanem reflexszerűen.

=> ő előttem élte a magánéletét, mert tudta hogy ezzel fájdalmat okoz.

=> én előtte éltem a magánéletem mert tudtam hogy ezzel neki fájdalmat okozok.

=> mindig mindenben a másik ellen szavaztunk, ha véleményt kellett formálni, mindegy mit találtunk ki, aki előbb kitalálta a véleményét. (pl. én), akkor ő reflexszerűen mindegy mi volt a téma hülyeségnek tartotta, és pont ellenkező véleménnyel volt róla.


Nem azért mert ő vagy én úgy gondolom, hogy az ő vagy én véleménye rossz, csak mert pont a másik véleménye volt.


Az hogy hogy fajultunk idáig az mindegy szerintem, szülinapján küldtem neki egy üzenetet aminek nagyon örült, később beszélgettünk is, de úgy vettem rajta észre hogy független hogy "jól érzi magát velem" és független hogy "velem-e akar lenni vagy sem" sose fog úgy közeledni mint régen. Bér ez a sztori épp fél éve volt.


Ő is attól fél hogy nem szeretem, és én is attól hogy ő nem szeret, és ezért áll a dolog. Én néha csinálok ezt-azt, de sokszor egymás után nem csinálhatom, mert számomra az zaklatás. (mármint ha nem érzem azt, hogy ő is visszadobja azt a labdát amit én dobálok neki).


De független hogy félünk ettől, mindketten odavagyunk a másikért és ez látszik is rajtunk.


Mondjuk úgy hogy mindketten megtudunk élni egymás nélkül, de se ő se én nem leszünk boldogok, mert igazából furán hangzik de csak egymást tudjuk komolyan venni.


Nekem is volt barátnőm, neki is volt pasija, de látszik is rajtam is meg rajta is hogy talán csak azért volt ez, mert egyikünk se akart egyedül lenni.


És nem tudom miért, de ha közeledek hozzá, hülyének érzem magam, mert mindig jó, ami történik csak nem elég jó. Vagyis legalábbis én mindig többet akarok kihozni egy-egy ilyen beszélgetésből.


Mondhatni hogy megcsókolhatnám, de az nem ugyanaz mintha akarná hogy megcsókoljam. Fogalmam sincs mi tévő legyek.


Hátha valamelyikőtök külső szemmel jobban átlátja ezt a helyzetet.



2014. júl. 14. 14:13
 1/1 anonim ***** válasza:
Ha te úgy gondolod, h nem tudsz nélküle boldog lenni, akkor miért nem próbálod meg? Azt gondolom, h amiket leírtál abból simán ki lehet következtetni, h sikerülne.
2014. júl. 14. 14:19
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!