Miért tart sokáig feldolgozni a visszautasitást?

Igazából három nagy szerelmem volt.

Az első csak plátói. Egy évig tartott elfelejteni.

A másodikat mikor megismertem, foglalt volt, de szakitottak, lett "randi", majd utána semmi... utólag kiderült, valami nem úgy történt, ahogy elképzelte, és sose volt ideje rám, én meg csak sirtam. Azt hittem, félév után sikerült lezárni, de 4 hónapra rá "kapcsolatban" lett, kicsit megint lökött a fájdalmaimon.

A harmadik most fejeződött be, szintén egy év után... lassan bontakozott ki bennem, hogy csinálni kéne valamit, és amikor már eljutottam oda, hogy elmondjam, pont akkor lett valakije... egy hónapig. Aztán eléálltam: olyan korszaka jött, hogy nem kell senki. Két hónap után: előkerült egy régi szerelme, akire régóta vágyott. 3 hónap alatt sem történt semmi köztük, végül hagyták egymást. Tehát egyedülálló most, megint felajlzott. De elkottyantotta, hogy xz buliba csak egy pasi miatt ment. Tehát itt a vége, nyilvánvaló, hogy nem lesz semmi... de vele legalább megmaradt a jóviszony

28 éves vagyok, és nem volt senkim még.