Mi az oka, hogy egyre több 32-40 közötti nő kétségbeesetten kapaszkodik pasik után társkeresőkön, mert ketyeg a biológiai órájuk és rettegnek a kicsúszástól (gyerekvállalás 40 felett nagyon necces)?

saját esetemből kiindulva: 27 vagyok, nincs pasim, fél éve szakítottak velem, azóta még vergődöm a depresszióban, és nem ismerkedem.

majd jön, ha jönnie kell, de nem fogok sosem kétségbeesni és társkeresőzni.:) Legalábbis remélem.

A gyerek gondolata még nem nagyon fordult meg a fejemben, azért ahhoz nem 200 ezres fizu kéne meg nem albérlet meg nem ilyen életvitel.:)

Szerintem már 30 alatt is gondolnak rá, vagy addig nem is szinglik, hanem akkor szakítanak. ezt nem tudhatod.

27N

Akkor meg nem kéne kioktatni, én Bp-en lakom, 75000 csak az albink, van lakótársam+rezsi fele ugye. És nem azért, mert belváros, de ennél olcsóbban nehéz volna találni olyat, ahol lehet lakótársam.

És add hozzá még a kaját, mozit, bérletet (12 rugó), esetleg vonatozást (4 rugó csak oda, pl. szüleimhez) vagy kiállításjegyeket, és bumm, ott a 200 ezer.

Ezért is írtam, hogy az életvitel mellett sem tudnék gyereket vállalni, mert én minőségi ételeket eszem, eljárok helyekre, hiszen fiatal vagyok. Idősebb koromban nem fogok tudni...

De sose adnám fel az olcsóbb vidéki életért ezt az egészet, mert nem tudnék ott "élni" soha. Szóval igazából valamit valamiért:)

Istenem, kérdező...nem pasizni nem fogok tudni, hanem eljárni moziba, utazgatni barátnőkkel, meg ilyenek. Mert addigra már rendesen 8 órában dolgozom, gyerekeim lesznek, férjem meg ilyenek.

Szóval addig kell vásárolgatni boltokban hétvégén, meg pizzát rendelni éjjel, amíg még lehet, amíg fiatal vagy.:)

Szerintem a semmire spórolsz...