Van bármi esély, vagy csak álmodozom?

A helyzet a szokásos. Van a srác, év eleje óta mosolyogtunk egymásra, aztán sor került első beszélgetésünkre (természetesen facebookon), köszönő viszonyba vagyunk, nagyon néha beszélünk (szintén nem személyesen) Viszont a dolgok nem úgy mennek, ahogy elképzeltem. Szörnyen befolyásol, mondhatjuk, hogy teljesen oda vagyok. Még komolyabb barátom nem volt, és nem tudom hogy kezelni az érzéseket amik rám törnek, és teljesen úgy érzem hogy felém kerekedtek. Minden nap többször látom folyosón, szép mosolyával köszön, érzem ahogy végigfut mindenemen a vér és zsibbad a lábam, aztán a felhők a fejemben, és egészen addig nem tudok másra figyelni, koncentrálni amíg a tanár el nem tereli a figyelmemet. Tudom, hogy valamilyen szinten ő is viszonozza ezt, nem tudom mennyire, viszont nem történik semmi, és teljesen megemészt, ami borzasztóan zavar. Tehetetlen babának érzem magam, amit úgy mozgatnak. Legtöbbször én voltam a kezdeményező, és ezerféle ürüggyel elő tudnék állni, azzal nincs gond, de nem tudom hogy szeretné-e hülyét csinálni magamból, azzal hogy megint én kepesztek. Néha teljesen töketlennek gondolom, aztán meglátom, és.. Törődjek bele, hogy ez fog menni még x évig amíg egy suliba járunk(hisz egy év már letelt)? Lépjek megint én és tálaljam megint magam, amikor lehet minden második lánnyal ezt csinálja? Tudom, világprobléma, de elegem van, és az, hogy itt kérek segítséget még jobban ezt tükrözi:D pedig reménykedtem, hogy nem leszek az a hősszerelmes típus.