Srácok! Van köztetek, akinek külsőre nem szép a párja, és boldog, elégedett a kapcsolatával?

Nekem volt olyan élettársam is, akit nem tartottam szépnek, hiába próbáltam félredöntött fejjel, hunyorogva... :D

de attól nagyon szerettem, vonzódtam hozzá, ugráltam örömömben mikor megjelent az utca túlvégén.

Sőt, a mostani párom is olyan, hogy az első hetekben szívtam kicsit a fogam, nem ilyen testhez voltam szokva, nem tartottam jóképűnek sem, de nagyon szerettem vele lenni, nagyon odaadó és kedves volt, egyébként meg jó fellépésű, a nők mindig zavarba jöttek tőle (a kisugárzás?), tudtam, hogy nagyon értékes és boldog kapcsolatunk lehetne, hát nem törtem a fejem.

Megtanultam benne gyönyörködni, ha ragaszkodsz és szeretsz, jólesik a másikra nézni, szép érzéseid vannak, mikor ránézel, szexisnek látod.

Ehhez persze az kellett, hogy kipróbáljak nagyon dögös pasikat is, kondizós, jóképű adoniszokat, szexben, kapcsolatban, és rájöjjek, hogy rohadtul semmit nem nyújt a kezdeti(!) szexuális izgalmon túl.

A párommal sokkal inkább jelen vagyok fejben szex közben, mint azokkal, akikkel nincs olyan mély bizalmi viszonyom, de nagyon izgatóak.

De van két dolog: ha fontos, hogy a haverjaidnak villoghass, vagy nem hiszed, hogy vissza tudod fogni magad, mikor 1-2 év elteltével sem fogy le vagy csináltat olyan hajat, ami neked tetszene, és bántanád miatta, hogy nem tetszik, ne gondolkozz olyan lánnyal kapcsolaton, aki eleinte nem jön be.

Ha ezek rendben vannak, ki is próbálhatnád. Az ember lelkének jót tesz egy békés kapcsolat. Legalább féltékeny nem leszel.