Durva lenne, lányok? Vagy ti hogy folytatnátok a történetet?

Randizáskor a felek között kialakul az a pillanat, amit a "tökéletes pillanatnak" szoktak tekinteni csóknál.

Parkban padon ülnek. Közelednek egymáshoz, de a srác megáll. A lány is megáll, látja, hogy megtorpant a srác.

Így ülnek pár hosszú másodpercig, körülöttük minden él és mozog, még a lenge szellő is elevenebb, olyan csönd van. Ők csak ülnek, és várnak. A fiúnak csak egy enyhe mosoly van az arcán. Majd megszólal, "csukd be a szemed".

A lány becsukja. A fiú lassan előrébb hajol, majd a füléhez közeledik. Minden egyes szót úgy ejt ki, hogy az ajkaival a lány fülét gyengéden érintse. Majd lassan, hosszan tagolva kérdezi.

-... érzed ...? *lány határozatlanul bólint*

-...a legtökéletesebb pillanatot?

A lány ismét bólint, és ő is már csak suttogva mondja a srác fülébe; "igen"

-...a legmeghittebb momentumot, amelyért élni érdemes?

A lány megint csak bólint, válaszában visszatarthatatlan kéjes sóhaj; "higenh". Szíve a túlhajtás és a leállás szélén áll, csak a pad tartja meg őt az eldőléstől és a tudat, hogy a fiú ott van mellette.

A srác hirtelen visszább ül, hátra dől, kezeit a tarkója mögé teszi, majd széles mosollyal így szól;

-Én is éreztem.

Jó volt, nem? Nagyon élveztem.

Mit gondolsz, szerinted ez még lesz jobb is?

___________

Ti hogyan folytatnátok? Ha ez megtörténne veletek, hogy cselekednétek? Tegyük fel, a sráccal minden klappol, csak ezt a meghitt pillanatot kezelte így. Talán mert nehéz szembesülnie, bánnia az érzelmeivel és zavarában inkább elkomolytalankodja?

Mit gondoltok?

Kort is írjatok.

Van alternatív folytatás is a srác részéről, de a lányokéra vagyok kíváncsi :)