Rettenetes kisebbségi komplexuson hogyan lehet felülkerekedni 30 éves férfiként?

Az az oka, hogy nem értek szinte semmihez. Hihetetlen, de így van. Hiába próbálok meg bármit, az balul sül el és ez a páromat is zavarja, hogy szerinte ,,élhetetlen" vagyok. Apám nagyon hamar, tizenéves koromban meghalt, nem sok mindent tudtam tőle tanulni. A kortárscsoportok zöme szintén semmiben sem volt jó, csak az ivásban, lopásban (ma Mo-n a tehetős emberek 80%-a lopásból él, a világ egyik legnagyobb mutyiországa lettünk)így ezeket nem akartam eltanulni. Van két diplomám, munkámban átlagos vagyok, semmi extra. Kézügyességem nuku. Ez egy kicsit zavarja a barátnőmet, hogy bármihez nyúlok, nagyobb kár lesz. Autót nem tudok szerelni, ha gáz van. Szerencsére biciklit azt igen. Elektromossághoz, vízrendszerekhez nem értek, tehát boilert, gázkazánt, áramköröket, vízcsapokat, vízvezetékeket, mosogépet, mikrót, tv-t sstb nem tudok megszerelni. Nem megy, és kész. Hiába próbálom, mindig csak rosszabb lesz a vége. Fúrni, faragni, ácsolni megint csak nem tudok. De próbálkozok, ha ez jónak számít. Egy nőnek könnyű azt mondani, hogy szedje össze magát, mert elhagyja. Holott ő sem ért ezekhez semmit sem. Ellenben tudok mosni, 6-8 ételt megfőzni, takarítani, vasalni, de ez valahogy nem érdekli. Fát vágni is jól tudok, mondjuk ahhoz nem kell tudomány. Van más pasi így, hogy nem ért semmihez? Ismertek olyat, van párja, vagy egyedül fog meghalni, mert ezt a nők nem bírják? 30 évesen már nem fogom megváltani a világot, nem lesz 100%-os kézügyességem, ezt aláírom. De lehet így élni, hogy a környékemen élő férfiak 80% a ezermester? Nekem ez olyan lelki stressz, hogy sokszor az ereim felvágásán gondolkozom, pedig nem vagyok egy lelkileg gyenge férfi.