Lehet párkapcsolat nélkül élvezni az életet, és ha igen, akkor hogyan?

Szerintem csefy ő úgy értette, ha dugnia sincs kivel... bár lehet nem. Mert van olyan ember, aki simán leéli az életét komolyabb kapcsolat nélkül, összevissza kefélve.

Rájuk valahogy nem tör a magány, vagy csak elfolytják.

Az túlzás,hogy élvezni is lehet,de jól érezni magad anélkül is lehet.Azonban mindig a fejedben lesz,hogy kellene egy,szóval magától a gondolattól soha nem fogsz szabadulni és belül bizony nagyon fog bántani.Sok dolgod rá fog erre menni,én már csak tudom,velem is ez történt.Sokkal frusztráltabb vagyok,idegesebb,és nem hagy nyugodni a gondolat.

Bár egy idő után bele fogsz törődni,és akkor tudsz majd másra is figyelni,csak azt az utat soha ne járd végig.Én remélem neked a legjobbakat,mert ezt átélni nem kellene egyetlen egy srácnak se,még az ellenségeimnek se kívánnék ilyet.

22/F

Igen, lehet. Természetesen párkapcsolatban élve szebb minden, ez vitathatatlan, de nem csak ebből áll a világ. Alapvetően ezen keseregni sokféle okból lehet, de szinte mindegyik valamilyen probléma kivetülése.

Van, akinek alapvetően üres az élete, semmi céllal nem rendelkezik, az egyetlen dolog, ami létezhet az életében az a család és a párkapcsolat. Ameddig ez nincs, addig unatkozik, szenved, gyötrődik. A kapcsolatfüggőség egyik leggyakoribb oka ez.

Van az, akinek nem volt még senkije, vagy ha volt is, az sem pozitív végkicsengéssel ért véget. Ezek az emberek attól rettegnek, hogy nem kellenek senkinek, hogy nem elég jók, hogy selejtesek, és, hogy emiatt örökre egyedül maradnak. Náluk ez az önbizalomhiány okozta félelem és frusztráltság miatt szar az élet.

A harmadik, akik mondjuk 30 éves koruk környékén tartva pánikolnak be, és azon stresszelnek, hogy kifutnak az időből. Náluk is pontosan ugyanarról van szó, mint az előbbieknél: azért érzik nagyon szarul magukat, mert valamiféle mércének akarnak megfelelni.

Olyat is ismertem, aki a családja okozta komplexusokat csak egy párkapcsolatban tudta levezetni. Mondjuk az irgalmatlan szeretet- és megbecsülésvágyat, vagy éppen az anyai gondoskodás hiányát. Náluk ez a hiányérzet okozott társfüggőséget.

Alapvetően, ha az embernek nincs ilyen problémája, az élet igenis élvezhető párkapcsolat nélkül is. Nyilván vannak lelki és fizikai szükségletek, amik partner nélkül nem kielégíthetőek, de én sem azt mondom, hogy 100%-osan boldognak kell tudni lenni párkapcsolat nélkül, de az élet értelme szerintem akkor sem CSAK a párkapcsolat.

Miért ne lehetne? 36 vagyok, normálisan dolgozom, élek a kedvteléseimnek, azt csinálok és akkor amit és amikor akarok a szabad időmben. Nincs egyeztetés, programlemondás, stb. Természetesen nem halok éhen, s a ruhák is kimosódnak, szóval, engem inkább zavarna ha állandóan egy légtérben lenne velem valaki. A gyerek kérdés pedig nem igazán érdekel.

36 F

Természetesen nem lehet. Soha nem fogsz olyan minőségű életet élni egyedül, mintha lenne párod.

Lehet magyarázni, kifogásokat keresni, hogy tévedek. De gondolj bele aki egyedül van rövidebb ideig él.

Depresszió,öngyilkosság mind jellemzőbb az egyedül élőkre.

Lehet ezt szépíteni, de bizony a teljes élethez kell egy társ.