Jól teszem ha már nem is nézek fel a facebookra, mert mindenhol azt látom, hogy a velem egykorú (28-35 közötti) férfi és női ismerősök 80%-a családos-párkapcsolatos, gyerekes, lagzis képeket töltenek fel, ami fáj nekem, hiszen a kutya sem néz rám?

Nem vagyok különleges, az a tipikus ,,megfelelően okos, diplomás", rendes, magának való, keveset beszélő, másokra többet odafigyelő mint magára típus vagyok. Ez meg egyetlen nőnek sem kell, legalábbis egyelőre. Ezt a sok elutasításból szűröm le, hogy meg is mondják, hogy nincs meg bennem az a plusz, az a férfias dolog. Még ha be is jövök 1-2 nőnek külsőre (átlagos vagyok), akkor ennél az 1-2 nél ezen szempontok alapján elvérzek mindig. Nincsenek barátaim, ezt is sérelmezik. Lassan 6 éve nem voltam nővel, ha bevallom, ezen is elkezd az összes nő rugózni, hogy ezzel a pasival bizony baj van, és hiába megfelelő lenne talán nekem, de ha más nőnek nem kell, akkor nekem miért kelljen? Hiszen nem szeretetszolgálat egyik sem. Így jobb híján maradok egyedül, nem a vallásom miatt.

Túrázni szeretek, főleg tavasszal és nyáron. De egyedül szoktam, néha csapatban, ha van rá lehetőség. Naponta egyszer felnézek este facere, de mindig rossz kedvem lesz, mert szinte mindnek ki van írva, hogy van párja, sokaknak már gyermeke is. Nekem meg ,,csak" macskám van az albérletben.