Csajok és pasik. A csók már megcsalásnak számít?

Kíváncsi lennék milyen az a minimális megcsalás :D:D:D:D

Jézus, hogy ide jutottunk.

Nem megcsalás. El kéne egy kicsit gondolkodni.

Mindannyian megkívánunk mást, így működik az ember. Ilyenkor nem csaljuk meg, csak lefekszünk mással. A megcsalás az az, ha már máshoz vonzódunk.

Annak számít akár.

8-as, te nem vagy 100-as...

látom le lettem szavazva :D jóvan

De a kérdező se normális, hogy ezt szavaztatja meg mert ezek szerint nincsen még belső értékrendje sem!

Szerintem is annak számít.

19F

Kiolloztam:

"Hűség - Hűtlenség, Megcsalás, Félrelépés ... Mi a jó? Hogy helyes élni? Mikor csinálod helyesen a dolgaidat? Ha hűséges vagy és kitartasz a Párod mellett... és nemet mondasz minden kísértő csábításra (ami mindig lesz...) Vagy ha megélsz minden kínálkozó alkalmat, és "bedobsz minden ziccert" és "belősz minden gólhelyzetet"? ;-) Sokak számára ez a nagy dilemma... Szerinted?

Egyesek azt mondják és vallják, hogy ne hagyj ki egyetlen egy kínálkozó alkalmat és lehetőséget sem, mert ha elszalasztod, már nem jön vissza soha, de utólag bánni fogod...

És így is élnek.

Míg mások "tisztán" és erkölcsösen gondolkodnak és élnek, és Ők esküsznek a Hűség Szentségére.

És mi van a vágyainkkal?

Mi van azokkal a vágyainkkal, amik a párkapcsolatunkban nem teljesülhetnek, amiket nem tudunk megélni és kiélni teljesen, mert a Párunk elzárkózik előle, passzívan és nem megy bele a játékba...???

De a Párunkat szeretjük sok ezer más miatt... és Vele (is) kívánunk tovább élni és létezni, mert szeretjük.

Akkor ezeket borítékoljuk és nyomjuk el magunkban... gondolván hogy idővel majd veszítenek a fontosságukból és átalakulnak, megfinomodnak, megszelídülnek?

Vagy "kívül" éljük meg őket, hogy "Teljesek" legyünk és "Egészségesek".

De ez tényleg az lesz-e így?

"Add meg a királynak, ami a királyé, és a császárnak, ami a császáré?"

Vagyis adjuk meg a Párunknak is, amit kér, de magunknak is, amire vágyunk, és éljük ki, éljük meg a vágyainkat?

És az hogy esne, ha Ő is ezt tenné... csak mással?

Furcsa és érdekes világban élünk.

Ez a mai, egy kicsit olyan önmagából kiforduló, feje tetejére álló és tomboló, önmagát az őrületbe kergető és hajszoló világ...

Ma már mindent szabad...

Sőt, egyesek szerint kötelező is. Két végén égetni a gyertyát. Minél többet élni...

Mert itt már régóta nem a minőség, hanem a mennyiség számít...

Egyesek (sokak) számára semmi sem szent, semmi sem tabu, semmi sem számít bűnnek...

Sok ember él nyitott házasságban... sok ember tart szeretőt a férje-felesége mellett... vagy próbálják meg a 15-20 éves kiüresedett és elsivárosodott szexuális (és Lelki) életüket feldobni, felrázni, leporolni, felfrissíteni egy kis párcserés vagy egyéb mutatvánnyal... hátha még ezzel meg lehet menteni a menthetőt, és egy kis újdonsággal, izgalommal meg lehet frissíteni a vért...

Hol itt a Lélek?

Ha van Lélek és Szeretet, Szerelem, akkor szükség van Szerinted ilyesmire?

Vagy hogy működik? Szerinted?

Valakinek egyszerre minimum 3 párhuzamos kapcsolat is kell... mert csak így tud élni...

Egyesek swinger klubokba járnak... ahol nyilvános tömeg-orgiák vannak... Mindenki mindegy kivel...

Úgy, mint kint az életben kicsiben...

Sőt állítólag a "vezető" elit politikusok is ilyen orgiákkal dobják fel a hangulatukat és eresztik ki a gőzt...

A mi, adófizetők pénzén... ;-)))

Vagy ott vannak a hírhedt "céges-bulik"... alkohol mámoros grouppen-szex-orgiák és tivornyák...

És egyes munkahelyeken is zajlik az élet, de rendesen...

Mint az üreginyulak...

És aztán a műszak végeztével mindenki megy haza szépen pléhpofával a maga kis családjába, a férjéhez, feleségéhez, barátjához, barátnőjéhez... mintha mi sem történt volna..., mintha ez lenne az élet természetes rendje, menete és velejárója...

És tényleg: ez az? Így kell csinálni? Így kell élni? Így a Jó? Így a helyes? Vagy így az Élvezetes?

És hol vannak ebben az érzelmek?

Az igazi Szín (vagy inkább Szív) Tiszta Szeretet?

Vagy amikor a nő ajánlott levelet ad fel önmagának, hogy aztán fürdőköntösben nyisson ajtót a postásnak, hogy beinvitálja egy "kávéra"...

És a többi...

Persze régen is volt "ilyesmi"... Meg még ilyenebb is...talán... Ki tudja... ;-)

Pl. a papoknak is - hogy egy végletes, extrém példát hozzak - az apácáktól voltak gyerekeik... akiket aztán "örökbe fogadtak", és felneveltek..., olyan nagy Szeretettel, mintha a sajátjukat nevelték volna... ;-)

illetve teljesen véletlenül gyakran a házi papra hasonlított a gyermek...

Úgyhogy régebben is, a "régi világban is" történtek "szép" és érdekes dolgok... ez köztudott...

és voltak álszent és álszemérmes történések...

Mert hát hiába, a nemi vágy, a szexuális vágy egy óriási nagy, és sokszor visszatarthatatlan, feltartóztathatatlan Energia... Egy kitörésre váró vulkán...

De ma úgy tűnik, még inkább a feje tetejére áll a világ...

amikor a 17 éves lányok bent a discoban lepippantják a kedves választottjukat, akinek még lehet, hogy a nevét sem tudják... mert az nem is igazán fontos és lényeges...

De jó ez?

Így?

Mi a helyes?

Mi a normális?

Mi a jó?

Mi a követendő?

Hogyan érdemes helyesen és tisztán, de ugyanakkor jól és elégedetten, elfojtások és elnyomások, eltorzulások nélkül, boldogan, örömtelien és felszabadultan élni?

Mi az ami még belefér?

És mi az, ami már nem?

Vagyis, konkrétabban:

Neked, Személy szerint mi a véleményed a Hűségről?

Érdemes-e hűségesnek lenni? És ha igen, miért?

Te tudsz hűséges lenni?

A párodtól mit vársz el?

És Te ezt felé meg tudod adni, tudod teljesíteni?

És mi a véleményed a Hűtlenségről?

Szerinted normális és természetes dolog? Az élet természetes velejárója?

És néha belefér, ha úgy hozza a Sors?

Na de nem Te irányítod a Sorsodat?

Pl. ha férfi vagy, és Claudia Schifferrel azért csak ágyba bújnál, mert az megérne 1-2 hét ajtócsapkodást... és ezt talán a feleséged is meg tudná érteni és tolerálná (vagy fordítva Ő Brad Pittel),

de akkor pl. Szabó Margóval, a szomszéd ABC-sel miért ne? Mi a különbség? Van különbség?

Vagy-vagy?

Maga a lényeg ugyanaz, nem?

Megtörtént.

Szabad, érdemes Szerinted néha egy kicsit "bebűnözni"?

És ha igen, mikor, milyen esetben elfogadható és nem számít bűnnek?

Mikor tudnád ezt elfogadni önmagadnak, és a kedvesednek?

Te megtudnád bocsájtani a párodnak, ha megcsalna, ha hűtlen lenne és félrelépne?

És ha igen, mikor, milyen körülmények között?

Egyéjszakás-kalandot, alkoholos állapotban, feloldódott gátlások miatt?

Párhuzamosan futó szeretői kapcsolatot... de úgy hogy közben Veled is harmonikus a kapcsolata?

Szerelem? Ha beleszeret Abba a Másikba, de közben Veled sem akarja felrúgni a Múltat a közösen elértek és a gyerekek miatt?

Csak alkalmi szex másokkal, (hivatásossal vagy szeretővel), hogy kiélhesse a "sötétebb, perverzebb, elfojtottabb, titkos" vágyait, azt amit Veled nem tud, nem lehet, mert Te nem akarod, nem engeded... de számára meg fontos, és közben meg Téged szeret és Veled akar élni... csak hát ez is kell a "teljességéhez", a "boldogságához"...

Milyen "Teljesség" és milyen "Boldogság" lehet ez így???

Egyáltalán: és ez itt a legfontosabb és legalapvetőbb kérdés:

Lehet-e hűtlennek lenni és megcsalni valakit, ha tényleg szeretjük?

És most az elméletek helyett a valóságról:

Mondd az eszményi elképzeléseidet is persze... Mert azok szépek... tetszetősek és jól hangzanak...

De ami még jobban és igazából érdekel Itt és Most: az a Te Valóságod, amit megélsz, ami szerint élsz. Amit igazából gondolsz és érzel, és amit a gyakorlatban megélsz és képvislesz.

Mi a Te Igazságod a Te életedben?

Neked mi vált be és mi működik?

Mit működtetsz?

És jó ez így?

Boldog vagy Tőle?

Jól érzed így magadat a bőrödben?

Beszélj a gyakorlatról...még inkább... az "Igazságról"... a Te Igazságodról, a Te gyakorlatodról.

Gátlástalanul, nyíltan és őszintén.

Hogy tanuljunk belőle.

Te hogyan élsz?

Hogyan éled meg az Életnek ezeket a dolgait, részeit, aspektusait?

Mert hát ez is az életünk egyik (ha nem A) legfontosabb része és határmezsgyéje.

Mesélj!

Lehet örökké, egy életen át hűségesnek lenni valakihez?

Szerinted?

A Te Életedben?

Mi a tapasztalatod?

Hogyan tapasztalod te ezt?

Érdemes hűséget fogadnunk egymásnak, egy másiknak?

Tartható állapot? Tartható ígéret?

Betartható?

Egyáltalán: Be kell tartani és kell hozzá ragaszkodnunk tűzön-vízen át, foggal- és körömmel mindenáron?

Jó, fontos, muszáj elnyomni a vágyat, ha jön, ha felizzik egy Más Valaki iránt, és ott az alkalom, a lehetőség a megélésére... vagy jobb megélni és belemenni a játékba?

Ártunk ezzel (a megéléssel) valakinek? És ha igen kinek, miért, mivel és hogyan?

és mi van akkor, ha egy párkapcsolatban szeretik egymást a "felek", de a szexuális igényeik és vágyaik mégis teljesen különbözőek?

Például a nőnek elég lenne hetente egy vagy két alkalom... míg a férfi naponta szeretnél (hogy meglegyen a Heti Hetes ;-)... esetleg többször is alkalmanként... reggel - délben - este?

Akkor ilyen esetben mi a tehendő? Mi a megoldás?

Elfogadható lehet, ha a férfi a felfokozott vágyait máshol éli ki és csillapítja?

De azzal a nővel akar élni továbbra is, akit szeret... becsül... tisztel... és a magamódján imád...???

Nyilvánvaló, hogy ez valahol egy kicsit gázos szituáció azért mégis, és valahol, valahogyan sántít...

De Szerinted egy ilyen, vagy ehhez hasonló helyzetben mi lehet a megoldás?

Vagy ha a férfi szereti az orális szexet, vagy az análisat, de a nő erre nem hajlandó, mert valami oknál fogva ezt elutasítja, képtelen rá?

De amúgy a férfi szereti... és szeretné is továbbra is szeretni és együtt élni Vele...

Mit kezdjen a vágyaival? A ki nem élt és ki nem elégített, kielégületlen vágyaival???

Hosszú távon csak nem nyomhatja el azokat sem, mert elöbb vagy utóbb úgyis a felszínre törnek...

Illetve mi a fontosabb egy kapcsolatban?

A Testi vagy a Lelki kapcsolat?

vagyis, ha a Testi része nem működik, akkor érdemes-e "csak a Lélekre gyúrni"?

Mondván, hogy a Lélek mégis a felsőbbrendű Igazság és Valóság... a Testről, a test vágyairól pedig meg lehet feledkezni és figyelmen kívül lehet hagyni a kívánságait???

Szerinted???

Te egy ilyen esetben és helyzetben mit tennél?

Mit tartasz jónak, helyesnek, követendőnek?

Néha, néhány kilengés belefér és megélhető, és megbocsájtható az életben a Másiknak és Önmagunknak... hiszen hús-vér emberek vagyunk, néha vad "sötét" "állati" ösztönös, zsigeri vágyakkal és szenvedélyekkel?

Érdemes magunkon uralkodnunk, és elnyomni a vágyainkat, önmagunkat, a szükségleteinket és igényeinket?

Vagy inkább érdemesebb megélnünk?

És ha igen, az mikor jó, mikor helyes?

Egyes pszichológus szakemberek szerint mi emberek, alapvetően nem monogámak, hanem poligámak vagyunk... vagyis a hűség igazából, ebből a szempontból téves hozzáállás és egészségtelen, fölösleges, hibás elfojtás... Mert mindenki szereti, kívánja a lénye mélyén a Mást, az Izgalmakat, a Változatosságot, az újdonságot... sokszor csak kíváncsiságból, kipróbálás szintjén, hogy egyen, kóstoljon olyat is... hogy aztán kipipálhassa... hogy volt ilyen is... és már ne izgassa a fantáziáját...

Szerinted???

Neked erről mi a véleményed?

Mi a hozzáállásod?

És mi a helyzet azokban az országokban, ahol alapból elfogadott a többnejűség, és így a "hűtlenségből", "megcsalásból" nincsen gond, probléma és bűntudat, meg lelkiismeret furdalás... mert ott eleve így az elfogadott és a természetes...

De vajon az Emberi természet, és főleg az Emberi Szív és Lélek mit diktál? Mit tart helyesnek és fogad el egyértelműen, egyöntetűen ebben a kérdésben Kristály-Tisztán?

Szerinted?

???

Egyébként néha lehet, hogy pont azzal tudunk egy fellobbant új lángot kiégetni, hogy aztán ne zavarjon tovább, és ne izgasson soha többé, ha megéljük, megkóstoljuk... mert ekkor -a"a puding próbája az evés" elv alapján" ismerjük fel és jövünk rá... hogy nem is olyan jó nekünk ez az egész, és hogy az ami otthon van, az sokkal jobb, sokkal szebb, sokkal tökéletesebb... és akkor meg minek... nincsen rá szükségünk... és "visszaszeretünk" abba a Másikba, és újra örülünk, hogy van nekünk és elégedettek vagyunk a Sorsunkkal, a Helyzetünkkel...

Mert ahogy a Megbocsájtással kapcsolatos írásban írtam, néha külföldre kell ahhoz mennünk, hogy rájöjjünk, hogy itthon milyen jó, és hogy ezután már csak itthon akarunk és szeretnénk élni, örökké...

És ekkor, ebben az esetben ez a kis "külföldre menés" már nem is akkora nagy bűn, mert hozzá segített egy felismeréshez, egy nagy felfedezéshez...

És lehet, hogy az összes "bűn" ilyen...

Vagyis, hogy nem is bűn...

Nincs is bűn...

Ahogy Ákos énekli az Ikon című számában: "Itt Bűn és Erény, csak Képregény"

Minden látszólagos.

Minden viszonylagos.

Sok minden becsapós... félreérthető, mert más, mint aminek látszik... más az oka, a lényege és a végeredménye... tehát sok minden szinte csak Illúzió...

Becsapás, Hűtlenség, megcsalás?

Ki csap be kit?

Ki hűtlen kihez?

És miért?

És amit mindig érdemes a szemünk előtt tartani - a mellett, hogy amit okozunk, azt magunknak okozzunk, mert minden ami tőlünk indul útjára, az egyszer vissza is érkezik hozzánk, azokat az érzéseket, amiket mi okozunk másoknak, egyszer mi is visszakapjuk, hogy megízlelhessük a zamatát, és eldönthessük, hogy ez izlik-e nekünk... hogy legközelebb is főzzünk-e ilyet... - hogy az érmének mindig két oldala van...

Tehát nincsenek véletlenek.

Soha semmi nem történik véletlenül és ok nélkül.

Ha valaki megcsal valakit, az sem véletlen (valószínűleg valami hiányzott neki, valamire szüksége volt, valamit nem kapott meg)...

De ha valakit megcsalnak... az sem...

Mindenki magában keresse az okokat, a hibákat... és ami a legfontosabb: a MEGOLDÁSOKAT. ;-)

Mert ott a Válasz, ahol az Igazság. ;-)

Ne az "elmédet", az elméletet mond.

(Vagy ne csak azt.)

Arra nem vagyunk kíváncsiak.

Hanem a frankót, a tutit, a gyakorlatot...

A gyakorlatodat.

A tapasztalatodat.

A Te életedet...

Mert hát pukizni sem illik az asztalnál... mégis szoktál... ne is tagadd! ;-)

Tehát itt MOST nem az a kérdés, hogy mit illik és mit nem...

Nem az erkölcsről beszélünk...

Nem erkölcs-csőszök vagyunk...

És nem is illem tanárok...

hanem egyszerű hús-vér emberek... halandók... Lélekben halhatatlanok...

Tehát itt MOST a Valóságot mond, az Életet, az Életedet...

A Tutit... a Frankót...

Úgy ahogy van... úgy ahogy éled...

Vagy ahogy gondolod és ami a legfontosabb: ahogy ÉRZED.

Mi a helyes?

A Lelked és a Lényed legmélyén Te ténylegesen hogyan érzed?

És hogyan éled meg ezt az egészet?

Szeretnék Tőled többet megtudni ezekről a kérdésekről...

Kérlek taníts!

Az Életre.

Mi a boldogság működő kulcsa Szerinted, Nálad egy párkapcsolatban?

Add át!

Hogyan lehet, és hogyan érdemes élni, Jól, Örömtelien, a Pároddal és Önmagaddal is Harmóniában?

Mások és önmagunk kedvére és örömére?"

Csalas = amikor nem tartod be a "jatek-szabalyokat"

Megcsalas = amikor ezt egy olyan konkret emberrel teszed, aki hisz es bizik Benned.